– Értettem, Ildikó, teljesen világos – zárta le a hívást Emese, majd dühösen Benedekre villantotta a tekintetét. – Látod? Miattad még figyelmeztetést is kaptam. Este otthon még beszélünk erről, ne hidd, hogy ennyiben marad! – sziszegte. – Most pedig eredj, és érd utol a te Kinga-Mimózádat, ilyen hóban messzire biztos nem jutott. Nekem az irodába kell rohannom.
Sietve elindult az ügyfélhez, ám gondolatai nem a projekten jártak. Útközben már azon törte a fejét, miként tudná rábizonyítani az igazat a férjére. Őszintén szólva egyetlen szavát sem vette készpénznek. A története több ponton is sántított, túl sok volt benne az ellentmondás. Elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg minden részletet ki nem derít.
Este, amint hazaért, még a kabátját sem vetette le, máris Benedek elé állt.
– Add meg a főnököd telefonszámát – mondta határozottan.
– Minek az neked? Csak nem kételkedsz bennem? – hebegte a férfi.
– Kételkedem? Ugyan már. Egyszerűen bizonyosságot akarok. Nyugodj meg, kulturáltan fogok érdeklődni. Ha reggel igazat mondtál, nincs mitől tartanod. De ha nem… akkor kezdhetsz aggódni, kedvesem.
– Talán nem kellene felhívnod. Kellemetlen helyzet… – próbálkozott bizonytalanul Benedek.
– Dehogynem kell. Most azonnal. És ne szólj közbe.
Emese tárcsázott.
– Jó estét kívánok, Zoltán Mihály! Emese Popova vagyok, Benedek felesége. Igen, az ön munkatársa. Egy furcsa dolog miatt keresem. Ma munkaidőben láttam a férjemet a város másik felén egy számomra ismeretlen hölggyel. Meg tudná mondani, miért? … Értem. Tényleg? Nahát… Most már világos. Nem, természetesen semmi kifogásom. Köszönöm, hogy tisztázta. Üdvözlöm Kingát! És az unokáját is. Hogy hívják a kisfiút? – nevetett fel hirtelen.
Benedek feszült figyelemmel leste minden rezdülését. Csak akkor engedett ki egy halk sóhajt, amikor Emese mosolyogva bontotta a vonalat.
– Képzeld, az unoka neve Márk! Micsoda egybeesés – csóválta a fejét Emese. – Nos, úgy tűnik, tisztázva vagy. Gyere, vacsorázzunk. De legközelebb szólj, ha a városban ide-oda járkálsz, mert félreértések lesznek.
Az ügy ezzel akkor lezártnak tűnt. Ám egy hónappal később Emese egészen más igazsággal szembesült – olyannal, amely fájdalmasabb volt minden korábbi gyanúnál.
Az idős szomszédasszony súgta meg neki, hogy Benedek rendszeresen feljár a hetedik emeletre egy fiatal, egyedülálló lányhoz, Dórához, akinek három hónapja kisfia született.
Az élet néha különös jeleket küld. A havas utcán látott jelenet nem véletlen volt – inkább figyelmeztetés.
Emese beadta a válókeresetet. Benedek pedig nem sokkal később felköltözött a hetedik emeletre.