A gyanú végül nem maradt puszta sejtés. Lilla többször is szóvá tette Benedeknek, hogy zavarja a férfi állandó jelenléte Kingánál. A férfi ilyenkor rendszerint legyintett, sőt egyszer még meg is ígérte, hogy visszafogja magát.
— Lilla, hagyd már ezt a féltékenykedést — mosolygott lekezelő félmosollyal. — Ugyan mi rossz van abban, hogy érdekel, hogyan fejlődik a gyerek? Mégiscsak ő hordja a szíve alatt… ha csak béranyaként is. Természetes, hogy kíváncsi vagyok.
— Tőlem is megkérdezheted — vágott vissza Lilla. — Elmondom, amit tudok.
— Az nem ugyanaz — rázta meg a fejét Benedek. — Ezt nem érted.
Egy este Lilla összeszedte minden bátorságát.
— Pontosan tudom, mi folyik ott — mondta remegő hangon. — És figyelmeztetlek: ha ez nem marad abba, elhagylak. A gyereket is viszem magammal!
Benedek erre térdre rogyott, a kezét csókolgatta, esküdözött, hogy ostobaság az egész, és többé nem fordul elő ilyesmi.
De az ígéretek hamar üres szavakká váltak.
Amikor Lilla ismét rajtakapta, hogy a férfi órák óta Kingánál van, a torka elszorult.
— Már megint? Hiszen megfogadtad… — suttogta, miközben a szíve vadul kalapált.
Abban a pillanatban ráébredt: Benedeket nem tudja visszatartani.
— Most mi bajod van már? — csattant fel a férfi. — Elég ebből!
— Elég? — Lilla hangja keményebb lett, mint valaha. — Amint Kinga megszül, elválok tőled. A babát viszem, és új életet kezdek. Világos?
Benedek karba font kézzel, a falnak támaszkodva mérte végig.
— És miből élnél, ha szabad kérdeznem?
A hangjából sütött a gúny.
— Tartásdíjból. Fizetni fogsz értem és a gyerekért. És a lakás fele is jár, házasság alatt vetted.
Benedek felnevetett.
— Néztél te valaha papírokat? A lakás anyám nevén van. Egy fillért sem kapsz belőle.
— Akkor is jár a gyerektartás — felelte Lilla eltökélten. — Addig pedig maradok, amíg Kinga nem szül. Nem mész a közelembe.
A férfi vállat vont, és kivonult a konyhába.
Két hétig úgy éltek egymás mellett, mintha idegenek lennének. Lilla közben számolt, tervezett, albérleteket nézett az interneten. Kiszámolta, mennyi tartásdíjra számíthat. A gyermek jelentette számára a menekülőutat.
Ha eljön az idő, beíratja óvodába, ő pedig tanulni kezd vagy munkát vállal. Bárhogy is alakul, szabad lesz.
Elérkezett a nap: Kinga életet adott a kisfiúnak. Lilla már dobozokba pakolt, amikor odalépett Benedekhez.
— Próbáljunk meg kulturáltan elválni. Bérelj nekünk egy lakást, hogy azonnal elköltözhessünk.
— Már most is mehetsz — felelte közönyösen a férfi. — Beadtam a válókeresetet. Nem kaptad meg elektronikusan?
— Nem válhatsz el tőlem, amíg kicsi a gyerek…
Benedek ajkán különös mosoly jelent meg.
— Dehogynem. A gyerek nem a tiéd. Amíg rendes feleség voltál, nem láttam értelmét elmondani. Most viszont kíváncsi vagyok, mit lépsz.
Lilla arca elsápadt.
— Holnap hozzák haza Kingát a kórházból. A kisfiú hivatalosan a tiéd és az enyém — folytatta Benedek. — Csakhogy nem volt valódi beavatkozás. Csak papíron. A dokumentumok szerint tőled nem tudtak mintát venni. Szóval csomagolhatsz. Holnapra tűnj el innen.
Lilla alig emlékezett, hogyan rohant ki a lakásból. Csak az iratait kapta fel. Futott céltalanul, míg a tüdeje égett. Amikor megállt, már teljes sötétség vette körül, ismeretlen utcán állt.
A rettegés lassan kúszott fel benne. Egyedül volt, se pénz, se terv.
Végül visszaindult. Egy óra múlva ismét a ház előtt állt. Fent világított a lámpa. Felment, saját kulcsával nyitott. Benedek az előszobában várta.
— Elhagytál valamit? — kérdezte szárazon.
— Ide vagyok bejelentve. Nem tehetsz ki az utcára. Maradok.
A férfi felvonta a szemöldökét.
— Nem lehetne egyszerűen kimondani, hogy visszajöttél hozzám?
— Miért mondanám? Más nőtől van gyereked.
— És? A papírok szerint a miénk. Neked csak annyi a dolgod, hogy úgy szeresd, mintha a sajátod lenne.
Lilla némán figyelte, próbálta megfejteni, komolyan beszél-e.
— Nekem megfelel az életünk — tette hozzá Benedek higgadtan. — Hozzászoktam az évek alatt. Nem akarok változtatni. Megbocsátok neked. Menj zuhanyozni, holnap megyünk a fiunkért.
Lilla szó nélkül bement a fürdőszobába. A víz alatt állva különös mosoly jelent meg az arcán. Nem látott más kiutat, és ebben a furcsa alkuban mégis biztonságot talált.
Minden család a maga módján működik. Kívülről talán érthetetlen, mi tartja össze őket, de ha mindkét fél számára elfogadható a keret, akkor abban élnek tovább.