– Menj csak, Gábor, feltétlenül menj be – intettem békülékeny mozdulattal. – Meséld el nyugodtan a rendőröknek azt is, hogyan furikáztál egy kézzel firkantott meghatalmazással, amit a férjem három nappal ezelőtt hivatalosan visszavont. Ami pedig az állítólagos ötszázezeredet illeti… tudod jól, mennyire ragaszkodom a korrektséghez. Elkészítettem a pontos elszámolást.
Egy második lapot toltam elé, amely szinte hemzsegett a számoktól és jegyzetektől.
– Figyelj ide. Az ötszázezer forint volt az induló befizetésed. Ebből levonjuk az autó értékcsökkenését, amit az egy hónapnyi, intenzív taxizás okozott – hetvenezer. Hozzáadjuk a másfél millió forint használati díját a jegybanki alapkamat alapján – az további húszezer. És ami a leglényegesebb: harminc napig egy üzleti kategóriás autót használtál, piaci bérleti díjon számolva.
Szándékosan tartottam egy rövid szünetet, kiélvezve a csend feszültségét.
– A végeredmény – húztam meg a piros vonalat a papíron – az, hogy pontosan tizennégyezer-kétszáz forinttal tartozunk neked. Márk, kérlek, utald át Gábornak a kártyájára. Hadd költse kedvére.
Nóra erre teljesen elveszítette a fejét.
– Tönkretettetek minket! Kiforgattatok mindenünkből! Se munkánk, se pénzünk! És még rokonok vagyunk! Hogy volt képed így hátba támadni minket, te számító kígyó?!
Azzal a terítő felé kapott, mintha le akarná rántani az asztalról az edényeket, de Márk egy lépéssel elém állt. Nem emelte fel a hangját, mégis dermesztő volt a nyugalma.
– Ha még egyszer kiabálsz a feleségemmel, vagy egy ujjal is hozzányúlsz bármihez, az ajtóval együtt repültök ki innen. Másfél millió forinttal akartatok megkárosítani minket, mert azt hittétek, Esztert könnyű rászedni. Nagy üzletembereknek képzeltétek magatokat. Örüljetek, hogy a feleségem méltányosan számolt, és nem ti maradtatok még adósok. Most pedig azonnal hagyjátok el a házamat.
Hangos jelenet közepette távoztak. Gábor botladozva szórta az ostoba átkokat, Nóra a folyosón zokogott színpadiasan, és esküdözött, hogy az egész rokonságnak kitálal, sőt a fél város előtt befeketít minket. Egy pillanatra sem rendített meg.
A pénzem hiánytalanul visszakerült a közös számlánkra. A mérgező, képmutató „család” pedig saját magát írta ki az életünkből. És őszintén remélem, hogy ez így is marad örökre.