– Eszter, hát melyik bolygóról estél ide? Miféle másfél millióról beszélsz mostanában? Áll a piac, a vállalkozások vegetálnak, a taxis szakma haldoklik! Vársz fél évet, attól még nem mentek tönkre. Nem az utolsó falat kenyeret eszitek Márkkal!
Gábor, a sógorom férje, kényelmesen elterült a nappalink kanapéján. A kávéjába úgy kavarta a cukrot, hogy a kanál idegesen csattogott a porcelán falán – mintha morzejelekkel üzenné: „Nincs pénz, és nem is lesz.”
Egy hónappal korábban ugyanez az önjelölt pénzügyi zseni lihegve állított be hozzánk, csillogó szemmel, izzadt homlokkal. Nórával, Márk húgával, összekuporgattak ötszázezer forintot. A nagy tervükhöz azonban még hiányzott másfél millió: egy vadonatúj, felsőkategóriás autót akartak venni a szalonból, hogy üzleti taxizásra adják bérbe. „Aranybánya lesz! Harminc napon belül mindent visszaadok, kamatostul!” – esküdözött Gábor, mellkasára szorított kézzel, színpadias hevülettel.
Én viszont nem a fellángoló ígéretekben hiszek, hanem a száraz számokban. Odaadtam a pénzt, de egy apró feltétellel: az autó papíron Márk nevére kerül, egészen addig, amíg az utolsó forintot is vissza nem kapjuk. Gábor akkor gondolkodás nélkül rábólintott. Mit számít, milyen név szerepel a forgalmiban, ha a kulcs nála van, és ő ül a volán mögött?
Tegnap délután épp arra jártam, és beugrottam hozzájuk egy teára. A bejárati ajtó résnyire nyitva volt – Nóra, szokás szerint, futárt várt. A konyhából tisztán áthallatszott a beszélgetésük.
– Mondd már neki, hogy az a kocsi folyton lerobban! – csattant fel Nóra. – Eszternek úgyis dől a pénz, nem fog belehalni. Duzzog egy sort, aztán megbocsát. Csak nem perli be a saját családját? Ugyan már! Még egy rendes papírt sem íratott veled alá! Eltelt egy hónap, mondd, hogy bedőlt a taxis cég. Siránkozik majd, aztán lenyugszik. Család vagyunk, kibírják!
Halkan behúztam magam mögött az ajtót, és szó nélkül lesétáltam a lépcsőn. Nem éreztem sem sértettséget, sem késztetést a drámára. Csak egy jeges, kristálytiszta gondolat maradt bennem: ezt másképp fogjuk rendezni.
Este vacsoránál szó szerint elismételtem Márknak mindent. Ő, aki mindig feltétel nélkül mellettem áll, lassan letette a villát.
– Most azonnal bemegyek hozzá, és helyreteszem.
– Ugyan, drágám – simítottam végig a kezén. – A fogorvosi számlák manapság csillagászatiak. Kár lenne fölösleges kiadásokba verni magunkat. Oldjuk meg ezt elegánsabban. Tanítsuk meg nekik, mit jelent a pénzügyi felelősség – a saját módszerünkkel.