…önzés és menekülés.
Aznap este László egy bőrönddel a kezében találta magát az ajtón kívül.
– Addig vissza se gyere, amíg a lányod nincs veled – mondta Erika halkan, de rendíthetetlenül. – Olyan férfira, aki képes hátat fordítani a saját gyermekének, nincs szükségem.
László végül visszament a régi házba.
– Na, mi történt? Kitették a szűrödet? – fogadta Ilona éles pillantással.
A férfi nem felelt.
Abban a pillanatban Nóra lépett ki a szobából, kezénél fogva a kis Annával. A kislány, amikor meglátta az idegennek tűnő férfit, ijedten bújt Nórához.
Lászlót mellkason vágta a felismerés. A saját gyermeke… fél tőle. Nem ismeri az apját.
Térdre rogyott a folyosón, arcát a kezébe temette, és mélyről feltörő, elfojtott zokogás rázta meg.
…Két nappal később nem egyedül tért vissza, hanem Erikával együtt.
A levegő feszült volt a házban. Nóra szorosan ölelte Annát, mintha minden bajtól óvni akarná.
Erika bizonytalanul lépett beljebb, ujjai idegesen gyűrték a kardigánja szélét. Amikor azonban találkozott a gyermek riadt tekintetével, megtorpant.
Lassan leguggolt.
– Szia, kicsim…
Egy könnycsepp gördült végig az arcán.
Anna először tétovázott, majd elengedte Nóra kezét, tett néhány bátortalan lépést, és kitárta a karját.
– Ma-ma…
Erika felzokogott, és úgy ölelte magához a kislányt, mintha mindig is rá várt volna. László az ajtóban állt, némán sírva. Nóra Ilonához simult, és először érezte, hogy a vállát nyomasztó súly végre lehull róla.
Az igazi szeretet néha nem akkor érkezik, amikor számítunk rá, és nem attól, akitől követeljük. Mégis képes begyógyítani a legmélyebb sebeket is, és szétszakadt sorsokból valódi családot formálni.