– …és hogy egyáltalán nem szereti őt. Ha pedig így van, akkor nincs miről beszélni, ideje elválni.
Arra számított, hogy Lilla majd magyarázkodni kezd, esetleg bocsánatot kér, és próbálja menteni a házasságukat. A nő azonban meglepően higgadt maradt, még csak meg sem rezzent az arca.
– Tudod mit? Igazad van. Váljunk el – felelte nyugodtan.
– Tessék? Mit mondtál? – hökkent meg Márk.
– Azt, hogy beleegyezem. Ha az én szavam semmit sem ér számodra, miközben a rokonaid feneketlen igényei mindennél fontosabbak, akkor a különválás valóban a legegyszerűbb megoldás.
– Te teljesen… – kezdte indulatosan Márk, de Lilla nem hagyta befejezni.
– Ne rám hárítsd. Volt egy megállapodásunk. Arról is beszéltünk, hogy családot alapítunk. Ehhez képest négy éve a közös pénzünkből tartod el a húgodat, az unokaöcsédet, és még a szüleidet is támogatod. Mondd csak, sikerült már befejezniük azt a felújítást?
– Semmi közöd hozzá! – csattant fel a férfi.
– De igenis van. Pontosan annyit tettem félre minden hónapban, amennyit te odaadtál nekik. Egy forinttal sem többet, sem kevesebbet. Nekem is vannak rokonaim. És képzeld, az összeg, amit összegyűjtöttem, épp elég lesz egy autóra. Nem luxuskategória, de vadonatúj. Mit szólsz?
Márk ekkor értette meg először, mennyi pénz folyt ki a kezük közül az évek során. Soha nem számolta, csak utalt, amikor kérték. A mindennapok sodrásában fel sem tűnt neki a veszteség nagysága.
Egy hónappal később hivatalosan is kimondták a válást. Mivel nem született gyermekük, az ügy gyorsan lezárult. Márk visszaköltözött az egyszobás lakásába – a húga addigra már a férjéhez költözött –, Lilla pedig maradt a háromszobás otthonában.
Nem sokkal később valóban megvette az autót. Afféle emlékeztetőnek szánta az első házasságára.
Most pedig Márk ismét felbukkant nála egy új javaslattal…
Miután becsukta mögötte az ajtót, Lilla elmosolyodott.
„Nahát, mégis sikerült neki rájönnie. Nem, akkor helyesen döntöttem.”
Idővel újra férjhez ment. A második házasság elején ugyanazt a szabályt fektette le – ezúttal már tapasztalattal a háta mögött.
Egyelőre béke van.
Nemrég hallotta, hogy Dóra, Márk húga, beadta a válókeresetet: kiderült, hogy a férje korántsem az az álomalak, akinek mutatta magát.
„Szegény Márk, kezdheti elölről az egészet” – futott át Lilla fején.
És ezúttal sem tévedett.