…egy tündérmesére vágyott. Elegáns vacsorákra, hétvégi kiruccanásokra, egy belvárosi lakás kulcsára a retiküljében. Nem pedig arra, hogy egy albérleti szobában más zoknijait mossa.
Amikor ráébredt, hogy a nagy „szerelem” ugyan már feleség nélkül áll mellette, de otthon és biztos háttér nélkül is, villámgyorsan kihátrált az egészből.
— Azt mondta neki, hogy öreg és unalmas — sóhajtott fel Eszter. — Mindenki előtt. Az egyetemi menzán. Legalább harmincan hallották…
— Értem — bólintottam csupán.
— Anya… te hogy bírod?
— Én? — halvány mosoly futott át az arcomon. — Teszem a dolgom. Élek.
Eszter vállat vont.
— Magának kereste a bajt. Kínos az egész… Komolyan fontolgatom, hogy átjelentkezem máshová.
Néhány nappal később Márk ismét ott állt az ajtóban.
Virágcsokorral a kezében.
Bűnbánó arckifejezéssel.
És gondosan begyakorolt mondatokkal.
Hosszan magyarázta, hogy „megbotlott”, hogy „ennyi év nem tűnhet el nyomtalanul”, hogy „közös a lányunk”, és hogy hatalmas hibát követett el. Csendben végighallgattam.
— Nóra… — fújta ki végül a levegőt. — Nem lehet csak úgy mindent lenullázni.
— Dehogynem — feleltem nyugodtan. — Néha pontosan ezt kell tenni.
— De hát ott van a lányunk!
— A lányunk? — néztem rá élesen. — Most jut eszedbe?
Hol volt ez az aggodalom, amikor a vele egykorú lánnyal flörtöltél mindenki szeme láttára? Ugyanazon az egyetemen, ahová Eszter jár.
Megpróbált közbevágni, de a szavak elhaltak a torkán.
— Engem már régóta semmibe veszel — folytattam higgadtan. — Ezt megszoktam. De Eszter? Fogalmad van róla, mit él át?
Azért gondolkodik a váltáson, mert nem akar nap mint nap ott ülni, ahol az apja nevetség tárgyává vált.
Lesütötte a szemét.
— Én… sajnálom.
— Menj el, Márk — mondtam fáradtan. — Holnap korán kelek.
Szó nélkül sarkon fordult.
És ezúttal végleg.
Másnap beadtam a válókeresetet.
Nem sírtam.
Nem rendeztem jelenetet.
Egyszerűen lezártam egy fejezetet.
Utána időpontot kértem a kozmetikushoz.
A szalon székében ülve hosszú idő után először néztem magamra igazán a tükörben. Egy nő tekintett vissza rám, aki már nem tartozik magyarázattal senkinek.
Nem kell megfelelnie.
Nem kell tűrnie.
Nem kell mentegetőznie.
És mellesleg a szemöldöke is kifogástalan volt.