— Ugye, megmondtam előre? Most már mindenki láthatja, milyen „feddhetetlen” Lilla erkölcse! Lilla Nikolaevna, mondd csak, hogyan süllyedhettél idáig, hogy mástól szülj gyereket? A férjed nem volt megfelelő? Vagy képtelen rá? Márk, ne húzd meg magad! Ne is próbáld védeni! Mondd ki végre a feleségednek, amit gondolsz!
„Apasági valószínűség – 0,001%.”
Ez a felirat világított Gergő otthoni számítógépének monitorán. Szűk baráti társaság előtt tette közszemlére.
Szinte fürdött a pillanat diadalában.
A kollégák, akik eredetileg azért gyűltek össze, hogy megünnepeljék az előléptetését, döbbenten meredtek Lillára. A baráti kör tagjai tanácstalanul néztek össze, halk suttogás futott végig az asztal körül.
— Kell ennél több bizonyíték? — kérdezte Gergő kárörvendő elégedettséggel. Nem érte be azzal, hogy kettejük házassága tönkremegy. Azt akarta, hogy Lillát mindenki előtt megbélyegezzék. Hogy ezután senki se álljon szóba vele.
— Tűnj el! — vágta rá Lilla tisztán, emelt hangon.
Pedig minden egy levesestállal kezdődött.
Egy feldöntött levesestállal, amelynek tartalma Lillán landolt.
Nem azon az estén, amikor Gergő a „leleplezést” rendezte, hanem jóval korábban. Tizenkét évvel azelőtt, egy emlékezetes ebéden.
Márk akkoriban gyakran hívta össze a legjobb barátait, köztük Gergőt is. Aznap Gergő magával hozta az egyik lányt a munkahelyéről — Lillát. Korábban egyszerű kék farmerben és hanyagul feltűzött hajjal járt, most azonban csinos ruhában, sminkkel érkezett. Gergőnek azonnal megtetszett. Próbálkozott is nála, de Lilla határozottan visszautasította. A férfi azt gondolta, társaságban majd könnyebb dolga lesz, ezért egy közös ismerősükön keresztül elérte, hogy a lány elfogadja a meghívást, és csatlakozzon hozzájuk egy estére. Többre számított, mint egyszerű beszélgetésre.
A „több” azonban elmaradt. Az az ismerős, aki biztosította Lillát arról, hogy megbízható társaságba jön, idő előtt távozott. A lány, miután nem talált magának beszélgetőpartnert, inkább hazakészült.
Gergő eközben teljesen lefoglalta magát Vivien társaságával, így semmit sem vett észre.
— Már mész is? — kérdezte akkor Márk, aki maga sem érezte jól magát a hangzavaros társaságban, és kissé külön húzódott.
— Úgy érzem, ezen az ünnepen csak felesleges vagyok — felelte Lilla.
Egy figyelmetlen mozdulat a pincér részéről, egy apró megingás Lilla oldaláról — és a forró sajtos leves egy az egyben ráömlött az elegáns ruhájára.
A lány végignézett magán, majd keserűen felsóhajtott.
— Kétlem, hogy ezt egy mosógép megoldja…
— Kifizetem a tisztítást, esküszöm! — hadarta a pincér idegesen. — Csak ne szóljon a menedzsernek, kérem! Így is épphogy megtartanak… Állom a vegytisztítót!
— És hogyan jutok haza? Fóliába csavarva? Vagy űrruhában? Egy taxis sem fog beengedni ilyen állapotban…
Reménykedve pillantott be a terembe, de Gergőtől nem számíthatott segítségre. A férfi épp a mikrofonba ordítva énekelt egy Balázs-dalt, és semmit sem érzékelt abból, mi történik körülötte.