«Szeretem őt.» — mondta Márk tárgyilagosan, Nóra azonnal elzavarta

Áruló tekintet, végtelenül aljas és gyáva.
Történetek

— …ismered azt a lányt, aki mindig rózsaszín dzsekiben jár? — kérdeztem halkan.

Eszter tekintete azonnal elkomorult, a szemét lesütötte, a vállai pedig mintha összébb húzódtak volna.

— Anya… el akartam mondani — suttogta bűntudatosan. — Csak féltem. Ne haragudj.

— Hogy hívják?

— Viktória. Negyedéves. Tud róla mindenki… az egész egyetem erről beszél.

— És te miért nem szóltál?

— Azt hittem, magától vége lesz. Reméltem, hogy észhez tér… hogy rájön, mit csinál.

Óvatosan rám pillantott, mintha attól tartana, hogy darabokra hullok előtte.

— Anya… te most hogy bírod?

— Jól vagyok — feleltem kimérten. — Köszönöm.

Még álldogált pár másodpercig bizonytalanul, aztán szó nélkül visszavonult a szobájába.

Márk közben békésen aludt a kanapén, szinte gyermeki nyugalommal. Félig nyitott szájjal szuszogott, az egyik lába lelógott a kárpit széléről.

Áruló.

Odamentem hozzá. Lehajoltam, néhány pillanatig néztem az arcát — azt az ismerős, valaha szeretett arcot —, majd minden előjel nélkül rákiáltottam:

— Ébredj!

Azonnal felriadt.

— Mi történt? — pislogott zavartan. — Mennyi az idő?

— Pont alkalmas arra, hogy összepakolj és elmenj — mondtam jeges hangon.

Úgy meredt rám, mintha meghibbantam volna. Aztán lassan összeállt benne a kép.

— Nóra… — kezdte óvatosan.

— Viktória. Negyedév. Rózsaszín kabát — vágtam a szavába.

És ekkor… mintha megkönnyebbült volna. A mellkasa kiengedett, a vonásai kisimultak.

— Figyelj — mondta tárgyilagosan. — Régóta beszélni akartam erről. Mi már csak együtt lakunk. Mint két idegen.

Vele viszont minden igazi.

Szeretem őt.

— Remek — feleltem szárazon. — Akkor szeresd.

De ne ebben a lakásban.

Mert ez az otthon az enyém és a lányomé.

Márk meglepően könnyedén távozott. Szinte felszabadultan.

Három nappal később telefonált.

A hangja megtört volt, bizonytalan.

— Nóra… beszélnünk kell.

— Miről? — kérdeztem higgadtan.

— Viktória… azt mondta, nem akar komoly kapcsolatot.

Nem bírtam ki nevetés nélkül.

— Értem.

Nos, én sem akarok.

Nem akarom újrakezdeni velünk.

Sem ma, sem holnap.

Soha többé.

A részleteket később Esztertől tudtam meg.

Kiderült, hogy Viktória…

A cikk folytatása

Sorsfordulók