– A szemöldököddel igazán kezdhetnél valamit… – vetette oda a férjem félvállról. – Komolyan mondom, rossz rád nézni.
– Tessék? – kérdeztem vissza, pedig pontosan értettem minden szavát.
– Ugyan, hagyd – legyintett Márk, és eltűnt a nappaliban.
Ahogy magamra maradtam az előszobában, éreztem, hogy belül valami görcsbe rándul. A mellkasom összeszorult.
„Lehet, hogy igaza van?” – villant át az agyamon.
Tény, hogy alig töltöttem időt a tükör előtt. Reggelente csak végigrohantam a szokásos rutinon: arcmosás, fogmosás, haj gumiba, és már indultam is dolgozni.
Szakácsként dolgoztam egy nívós étteremben, de Márk még sosem jött el megnézni, hol töltöm a napjaimat. Számára én csupán a felesége voltam – az a nő, akire mostanra „ijesztő ránézni”.
Próbáltam elengedni a megjegyzését. Nem ment. A mondatai makacsul visszhangoztak bennem.
Pár nappal később a kezemre tévedt a pillantása, és undorral húzta el a száját. A körmeim rövidek voltak, lakktalanok. Egyszerű, hétköznapi kezek – olyan emberé, aki nap mint nap főz, hogy legyen miből élni. Olyan kezek, amelyek öt éve tartják kettőnk életét egyensúlyban, miközben az ő egyetemi fizetése legfeljebb az apróbb kiadásokra elég.
– Tudod, létezik manikűr is – jegyezte meg szárazon.
Épp a tükör előtt állt, és egy nyakkendőt igazgatott a nyakában.
Újat.
Sötét bordó volt, vékony csíkozással.
Biztosan nem én vettem neki. Sőt… mióta hord ő egyáltalán nyakkendőt?
– Szép darab – mondtam óvatosan.
– Micsoda? – pillantott rám. – Ja, ez? Nemrég kaptam.
– Születésnapodra?
– Igen, arra.
A születésnapja márciusban volt.
Odakint viszont októberi szél fújt.
A szám szélén ott volt a kérdés, de végül lenyeltem.
És nem csak a nyakkendő volt új.
Parfümöt is váltott – az illata erős, fanyar és fiatalos volt, idegen tőle. A telefonját mindig kijelzővel lefelé tette le. Esténként egyre később ért haza, és minden alkalommal más magyarázattal állt elő: értekezlet, határidő, sürgős feladat.
Az ingeinek vasalását is átvette tőlem. Ügyetlenül csinálta, a hajtások félrecsúsztak, de nem szóltam érte.
A megjegyzések viszont nem maradtak abba, sőt egyre gyakoribbá váltak.