Amikor Mária ráébredt, hogy a fia szándékosan elérhetetlenné teszi magát hétvégén, új módszerhez folyamodott. Szombat reggelenként egyszerűen megjelent Péterék lakásán, Esztert is magával hozva, és addig csengetett, amíg ajtót nem nyitottak.
– Péter, azonnal kelj fel! – harsogta már a küszöbről, miközben a kialvatlan fiát méregette. – Rég úton kellene lennünk!
A férfi fáradtan támaszkodott az ajtófélfának, szemében düh és kimerültség keveredett.
– Miért kell idecipelned a csomagjaidat? És miért van kikapcsolva a telefonod? – folytatta szemrehányóan az asszony.
Péter türelme ekkor szakadt el végleg.
– Anya, elég! Nem leszek a sofőröd. Tizenkét órákat dolgozom, a hétvége az egyetlen idő, amikor pihenhetnék. Nem akarok a telken robotolni! És igen, szándékosan kapcsolom ki a mobilomat, hogy ne tudj hívogatni.
Eszter sem maradt csendben. Őt is felőrölték a váratlan látogatások.
– Igaza van, Mária – mondta határozottan. – Ha kertészkedni szeretnél, tedd nyugodtan, senki nem akadályoz meg benne. De hagyj minket békén. Mi nem vágyunk hétvégi földmunkára, inkább aludnánk egy nagyot. Ezt olyan nehéz megérteni?
Az idős asszony arca azonnal megkeményedett.
– Én nem hozzád beszéltem – vágott vissza élesen. – Ez az én fiam, kettőnk dolga. Nincs szükségem a tanácsaidra!
Eszter arca elvörösödött.
– Belefáradtam ebbe az egészbe. Szépen kérlek, ne gyere ide bejelentés nélkül. Ne kényszeríts rá, hogy komolyabb lépéseket tegyünk!
– Miféle lépéseket? – csattant fel Mária. – Csak nem te fordítod ellenem a fiamat? Mostanában alig hív, szinte nem is beszélünk. Ebben neked is részed van, igaz?
A vita pillanatok alatt elfajult. Mária hangja betöltötte a lépcsőházat, Eszter idegei pedig végképp felmondták a szolgálatot. Fogta az ajtó mellé letett, nehéz táskákat, és egyenként kirakta őket a folyosóra, majd – minden udvariaskodást félretéve – az anyósát is kikísérte, végül határozott mozdulattal bezárta az ajtót.
Péter eddig szótlanul figyelte az eseményeket. Amikor csend lett, halkan megszólalt:
– Talán egy kicsit kemény voltál vele… Nem lehetett volna finomabban?
Eszter fáradtan felsóhajtott.
– Egy hét múlva ugyanitt tartanánk. Az édesanyád nem hallgat a szép szóra. Komolyan mondom, már azon gondolkodom, hogy elköltözünk, csak hogy nyugtunk legyen.
A történtek után Mária mélyen megsértődött. Nemcsak Eszterrel szakította meg a kapcsolatot, hanem a fiával sem beszélt hosszú ideig.
Végül Péter szánta rá magát az első lépésre. Felkereste az anyját, és nyugodt hangon megkérte, hogy tartsa tiszteletben a határaikat, és ne avatkozzon bele a magánéletükbe.
Azóta Mária kizárólag a fiával tartja a kapcsolatot, többnyire telefonon beszélnek, és Péter időnként meglátogatja őt. Eszterrel igyekeznek elkerülni egymást, ami mindkettőjük számára megkönnyebbülést jelent.
A házaspár élete érezhetően nyugodtabb lett. A hétvégék végre valóban pihenéssel telnek, nem pedig veszekedéssel – és ez mindannyiuknak jót tett.