A megbeszélt helyszínen pár perc múlva feltűnt Balázs. Úgy szorította magához a táskát, mintha legalábbis a családi ezüstöt mentené, közben idegesen pásztázta a környéket. Először nem ismert fel minket – a sapka és a napszemüveg megtette a hatását –, de amikor levettem a szemüveget, az arca olyan hosszú lett, hogy szinte súrolta a térkövet.
– Szia, „fájós hát” – jegyeztem meg mézes-mázos hangon. – Lássuk azt az árut.
Balázs egy lépést hátrált.
– Eszter? Márk? Én csak… én épp hozzátok vittem! Meg akartalak lepni benneteket! Kitakarítottam az érzékelőt, azért volt nálam!
– Az Avitón ötvenezerért? – kérdezte Márk. A hangja hideg volt és kemény, teljesen idegen. Úgy tűnt, az utolsó csepp is betelt benne.
Ekkor léptek oda a rendőrök. Előre szóltunk nekik, elmagyaráztuk a helyzetet, és bemutattuk a fényképezőgép papírjait – szerencsére a doboz és a blokk megmaradt.
Balázs ekkor próbált kereket oldani.
– Félreértés az egész! – rikácsolta. – Az enyém! Csak rám akarják kenni!
A kapitányságon folytatódott az előadás. Nem sokkal később berobbant Katalin is, mint egy felbőszült hurrikán.
– Azonnal engedjék el a fiamat! – üvöltötte az ügyeletesnek. – Ez családi ügy! Az én fiam ajándékozott, a vejem elad, semmi közük hozzá!
– Asszonyom, halkabban – sóhajtott fáradtan a kapitány.
– Tudja maga, kivel beszél? Panaszt teszek! Levetetem magáról a rangjelzést!
– Anya, elég – mondta halkan Márk. Életében először.
Katalin szinte megfulladt a felháborodástól, aztán elnémult.
A történet vége borítékolható volt. Balázs közmunkát kapott; most narancssárga mellényben havat lapátol az utcán, és meglepő módon kifejezetten jól áll neki ez a szín. Katalint pedig megbírságolták, amiért szolgálat közben sértegette a rendőrt – a „egyenruhás banditák” tirádája a nyugdíja harmadába került.
Nemrég Katalin felhívta Márkot. Sírt, szemrehányást tett, hálátlansággal vádolt minket, és azt hajtogatta, hogy egy „darab műanyag” miatt tettük tönkre a családot. Márk végighallgatta, majd nyugodtan csak ennyit mondott:
– Anya, itt nem a műanyagról van szó. Vannak, akik azt hiszik, a rokonság felhatalmazás a lopásra. Csakhogy ennek az engedélynek lejárt a szavatossága.
Azzal bontotta a vonalat.
A fényképezőgépet végül tényleg eladtuk – de már a saját döntésünkből. Az árából utazást foglalunk magunknak. Jó messzire innen. Oda, ahol nincsenek szarvasos szőnyegek és ragadós kezű rokonok.