– …megcsípnek? – fejezte be Lilla a kérdést, kíváncsian felpillantva.
– Csak akkor, ha zaklatják őket – felelte Gábor türelmesen. – Ha békén hagyod, inkább odébbáll.
– Akkor én szeretnék egyet hazahozni! – lelkesedett a kislány. – Jó barátja lehetne Márknak!
– A sün nem szobába való állat, kicsim – rázta meg a fejét Gábor. – Neki az erdő az otthona. Szabad levegő, bogarak, saját rejtekhely. Ha bezárják, hamar legyengül.
Eszter csendben figyelte őket, időnként elmosolyodott, bólintott is, amikor illett. Kívülről a figyelmes feleség benyomását keltette, belül azonban egészen más gondolatok jártak a fejében.
Többet tudott már a férjéről, mint azt Gábor sejthette volna. Ahogyan ő gondosan alakította a mintacsaládapa szerepét, úgy Eszter is hibátlanul játszotta a szerető, odaadó hitvest.
Vacsora után Lilla szorgalmasan segített rendet rakni: összeszedte a tányérokat, elöblítette a saját bögréjét és tányérját, az evőeszközöket pedig a mosogatógépbe tette. Eszter megdicsérte, Gábor pedig elégedetten figyelte a jelenetet.
Később mindhárman leültek a nappaliban, és megnéztek egy mesefilmet két jó barát kalandjairól a vadonban. Gábor a kedvenc foteljében helyezkedett el, Eszter a kanapén húzta fel a lábát maga alá, Lilla pedig a szőnyegen hasalt a televízió előtt, és almát ropogtatott.
Fél tíz körül elérkezett a lefekvés ideje. A kislány fogat mosott, pizsamát húzott, majd bebújt az ágyába. Eszter leült mellé, és a Hüvelyk Panna történetéből olvasott fel néhány oldalt. Lilla lassan elcsendesedett, légzése egyenletessé vált.
Amikor a gyerekszobában teljes lett a nyugalom, a szülők is készülődni kezdtek. Gábor még kiment a konyhába, hogy befejezze a teáját, és ellenőrizze, el vannak-e zárva a csapok, lekapcsolta-e mindenhol a villanyt.
Eszter ekkor használta ki az alkalmat. Nesztelen léptekkel az előszobába sietett, felnyúlt a beépített szekrény legfelső polcára, és leemelte onnan a háztartási boltban vásárolt csomagot. Gyors, gyakorlott mozdulattal a hálószobába vitte, és az ágya alá csúsztatta, a saját oldala felől.
Pár perccel később Gábor is megjelent, elsötétítette a nappalit, majd belépett a hálóba, és halkan behúzta maga mögött az ajtót.
– Jó éjt, szerelmem – mondta, miközben bebújt a takaró alá.
– Szép álmokat – felelte Eszter nyugodtan.
Gábor hanyatt feküdt, kezeit a tarkója alá fonta, és a másnapi teendőkről kezdett beszélni. Ki kellene menni a telekre, megnézni, mit művelt az eső a veteményessel, talán még le lehet szedni néhány paradicsomot és paprikát.
Eszter hallgatta a férfi egyenletes, megnyugtató hangját, és érezte teste melegét a sajátja mellett. Az arca békés maradt.
Fél óra múltán Gábor lélegzete elmélyült; már aludt. Eszter még várt egy keveset, majd óvatosan kinyúlt az ágy alá, és előhúzta a csomagot.
Egy nagyméretű metszőolló lapult benne, élénkpiros, csúszásmentes markolattal. Új darab volt, súlyos és éles, a pengéi úgy csillogtak, mintha most élezték volna meg őket. Vastagabb ágakat is könnyedén el lehetett volna vele vágni.
Eszter lassan a takaró alá csúsztatta a szerszámot, és pontosan oda irányította, ahol a hideg acél a legnagyobb hatást gyakorolhatta.
A reakció azonnali volt. Gábor szeme felpattant, élesen beszívta a levegőt, majd megmerevedett, amikor megérezte a fém hűvös érintését.
A szobát csak az utcai lámpák tompa fénye derítette, de így is látszott, hogy az arca hamuszürkévé vált.
– Mit… mit művelsz, Eszter? – lehelte, alig merve megmozdulni.
– Csitt, semmi ok az aggodalomra – súgta a nő, közelebb hajolva hozzá. Hangja lágy volt, szinte gyengéd. – Csupán egy lehetőséget kínálok.
– Nem értem, miről beszélsz…
Eszter ajkai a férfi füléhez közelítette.
– Egyetlen mozdulat – suttogta tisztán –, és szabad vagy. Mehetsz Nórához. Nem lesz jelenet, nem lesz szemrehányás. Csak egy halk kattanás. Kéred?
Gábor mozdulatlanul feküdt. Halántékán lüktetett egy ér, nyelnie kellett, mielőtt megszólalt.
– A fenébe Nórával! – préselte ki magából. – Én hozzád tartozom. Csak hozzád. És… értem. Mindent értek.
Eszter még néhány másodpercig tartotta a helyén a metszőollót, majd lassan kihúzta a takaró alól, és visszacsúsztatta az ágy alá.
Oldalra fordult, hátat mutatva a férfinak.
– Jó éjszakát, drágám – mondta nyugodt, kiegyensúlyozott hangon.
Válasz nem érkezett. Gábor mereven feküdt a sötétben, és próbálta feldolgozni, mi történt az imént közöttük.