– …akkor beugrunk, nem gond.
Gábor bekapcsolta a rádiót, és lágy dallamok töltötték be az utasteret. Egy női hang éppen arról énekelt, hogy az igaz szerelem örök, hogy a hűség mindennél fontosabb, és hogy az ember csak egyetlen társ mellett találhat rá a teljes boldogságra.
Eszter ajkán halvány, alig észrevehető mosoly jelent meg. A dal szövege szinte gyermetegnek tűnt a saját, kusza gondolataihoz képest.
Az út hátralévő részében, egészen Ilona lakásáig, szótlanul ült. Fejét az ablaküvegnek támasztotta, tekintete a tovasuhanó tájat követte. A fák törzsei egymás után villantak el mellettük, mintha sötét oszlopok sorfala között haladnának.
Amikor megérkeztek a Zseljabov utcai, kissé megkopott, ötszintes társasház elé, ahol Ilona a harmadik emeleten lakott, felballagtak a lépcsőn. Az ajtó alig nyílt ki, Lilla máris sikongva vetette magát a nyakukba.
– Anya! Apa! – nevetett, és majd felborította őket az ölelésével.
Két napot töltött a nagymamánál, amíg a szülei dolgoztak, és láthatóan kicsattant az élményektől.
– Képzeljétek, elmentünk a bábszínházba! A Piroska és a farkas ment! És utána kaptam fagyit is a szökőkútnál! – hadarta egy szuszra.
– Nahát, ez igazán jól hangzik – simította meg Eszter a lánya haját, majd puszit lehelt a feje búbjára. – Otthon majd mindent szépen sorban elmesélsz.
Ilona kilépett a konyhából, vállán köntös, kezében konyharuha. Ősz haja kontyba fogva keretezte kedves, ráncos arcát.
– Nagyon köszönjük a segítséget – fordult hozzá Gábor őszinte hálával. – Nagy könnyebbség nekünk, hogy számíthatunk magára.
– Ugyan, drágám, nekem öröm az unokámmal lenni. Hozzátok csak, amikor tudjátok – legyintett Ilona mosolyogva.
Lilla gyorsan összeszedte a holmiját a kis hátizsákjába, még egyszer megölelte a nagymamáját, aztán már indultak is lefelé.
Nem sokkal később a Szegedi sugárúti, kétszobás lakásuk ajtaját nyitották ki. Ahogy beléptek, éles rikoltás hasított a levegőbe:
– Vendééég jött! Vendééég jött!
Márk, a zöld hullámos papagáj, izgatottan csimpaszkodott a kalitka rácsába. A mondatot még tavaly sajátította el, amikor Lilla osztálytársai náluk ünnepelték a születésnapját. Azóta minden ajtónyitást ezzel kommentált.
– Márk, butaságokat beszélsz! – kacagott Lilla, miközben lerúgta a cipőjét, és a kabátját hanyagul a fogasra dobta. – Mi itthon vagyunk! Ez a mi lakásunk!
Odafutott a kalitkához, és komolyan a madár szemébe nézett.
– Mondd azt: „Hazajöttek!” Na, próbáld meg!
A papagáj azonban csak billegett egyik lábáról a másikra, bólogatott, és rendületlenül ismételte a saját verzióját. Amit egyszer megtanult, ahhoz makacsul ragaszkodott.
Eszter közben az előszobaszekrényhez lépett, és a háztartási boltból hozott apró csomagot gondosan a legfelső polcra csúsztatta. Ügyelt rá, hogy ne legyen szem előtt.
– Irány a fürdőszoba, kézmosás! – kapta ölbe Lillát Gábor játékosan. – Már az utcáról érzem rajtad a nagyi palacsintájának illatát!
A fürdőből hamarosan vízcsobogás és vidám nevetés hallatszott. Lilla lelkesen mesélte, hogyan sütöttek túrós palacsintát Ilonával, és hogyan porzott a liszt az egész konyhában.
Eszter a konyhában elővette a hűtőből a krumplis zsákot, és a mosogatóba borítva tisztítani kezdte a gumókat. Estére sült krumpli készült gombával, tejföllel meglocsolva, friss kaporral megszórva – Gábor tréfásan csak „erdei lakomának” nevezte.
A serpenyőben hamarosan sercegni kezdett az olaj, a hagyma illata betöltötte a lakást. A fürdőből kiszűrődő beszélgetés és nevetés meleg, biztonságos hangulatot teremtett.
Vacsora közben Gábor jókedvűen mesélt a gombaszedésről, túlzó mozdulatokkal mutogatva, mekkora vargányát talált. Időnként kacsintott Eszterre az asztal fölött, mintha csak valami közös titkon osztoznának.
– Legközelebb téged is elviszlek az erdőbe – fordult Lillához. – Megmutatom, hol nőnek a legszebb gombák.
– Tényleg? – csillant fel a kislány szeme. – És ott vannak farkasok is?
– Vannak, de messze bent élnek a sűrűben – válaszolta Gábor nyugodtan. – Jobban félnek az embertől, mint mi tőlük. A mi környékünkön inkább őzikével vagy mókussal találkozhatsz.
Lilla elgondolkodva rágcsálta a krumplit, majd újabb kérdés buggyant ki belőle:
– És a sünök? – faggatta tovább kíváncsian.