Kinga végül lassan lecsúszott a fal mellett a parkettára. Ahogy nekidőlt az új tapétának, a drága arckrém zsíros foltot hagyott a halvány mintákon. Az a gondosan felépített világ, amelyet magának teremtett, most szemmel láthatóan darabjaira hullott, akár egy rosszul megtámasztott dominósor.
Eltelt egy hét.
A konyhában ültünk apával, és együtt gyúrtuk a tésztát a gombócokhoz. Levente komoly arccal próbálta utánozni a mozdulatainkat, de közben tetőtől talpig lisztes lett. A nevetése betöltötte a lakást. Ekkor éles csengőszó hasított a levegőbe.
Apa letette a sodrófát, megtörölte a kezét egy konyharuhában, majd a szemüvege fölött rám pillantott.
— Maradj csak. Majd én megnézem.
Mégis utána lopakodtam a folyosóra, vigyázva, hogy a padló ne nyekkenjen.
Az ajtóban Márk állt. A korábbi magabiztosságának nyoma sem maradt. Borostás volt, gyűrött kabát lógott rajta, a tekintete idegesen cikázott. Inkább tűnt elvert kóbor kutyának, mint annak az embernek, aki egykor fennhéjázva osztogatta az utasításokat.
— Gergő bácsi… — kezdte mézesmázosan. — Beszélhetnék Nórával? Családi ügy… Elragadtattam magam, előfordul az ilyesmi.
Apa nem mozdult az ajtóból. Bár alacsonyabb volt nála, mégis úgy magasodott előtte, mint egy megkerülhetetlen sziklafal.
— Nórának nincs férje — mondta halkan, de a hangjától hirtelen hideg lett a lépcsőházban. — Csak fia van és apja.
— Maga nem érti! — fakadt ki Márk. — Kirúgtak, ráadásul fegyelmivel! A munkakönyvemben ott a bejegyzés! Réka kidobott, az autót elvitték! Anyám számláit befagyasztották, most áron alul adja el a harmadik lakását, hogy mentse, ami menthető! Ez mind maga miatt van? Egy nyugdíjas hogy képes erre?!
— Nem nyugdíjas vagyok. Apa vagyok. — Gergő egy lépést tett előre, mire Márk ösztönösen hátrált a lépcső felé. — Szívrohamot emlegettél nekem? Az éjszakába tetted ki a lányomat? Most viseld a következményét.
— Könyörgöm… — Márk hangja elcsuklott. — Mondja meg Nórának, hogy vonja vissza a feljelentést! Bármit megteszek!
— Akkor talán, ha majd csodát látunk. A tartásdíj a jövedelmed huszonöt százaléka lesz. Fix összegben. Akkor is fizeted, ha rakodómunkásként keresed a kenyered. És jól jegyezd meg: ha száz méternél közelebb mész a lányomhoz vagy az unokámhoz, nem a nyomozót hívom legközelebb. A beszélgetés helyszíne sem iroda lesz.
Márk megdermedt. Apám szemébe nézett, és most először nem egy békés idős embert látott, hanem valakit, aki hozzászokott ahhoz, hogy egyetlen döntéssel életeket fordítson ki a sarkukból.
Szó nélkül megfordult, és botladozva rohant le a lépcsőn.
Apa bezárta az ajtót, kétszer ráfordította a kulcsot, majd visszament a konyhába.
— Ki volt az, papa? — kérdezte Levente, miközben egy amorf tésztagolyót próbált megformázni.
— Senki, kisöreg. Csak huzat — felelte mosolyogva, és újra kézbe vette a sodrófát. — Na, hol tartottunk? Igen, a víz mindjárt forr.
Odamentem hozzá, és az érdes gyapjúpulóverébe fúrtam az arcom. Liszt, friss tészta és az otthon biztonságos illata lengte körül. A múltjáról keveset tudtam, és nem is akartam többet. Elég volt annyi, hogy amíg mögötte állhatok, semmilyen vihar nem sodorhat el.
Azt beszélik, Kinga később dührohamában letépte a hálószoba új tapétáját. A falak persze semmiről sem tehettek — de valakin le kellett vezetnie a haragját.