A csend szinte zúgott a fülünkben.
— Írd — folytatta apám kérlelhetetlen hangon. — Márk Viktor Kovács. „Struktur-Építő Zrt.” Igen. Alkalmassági vizsgálat a betöltött pozíciójára. Külön figyelmet kérek a túlárazott költségvetésekre és a fiktív alvállalkozókra. Szerintem több büntetőjogi tétel is kijön belőle. A második név: Kovács Kinga. Három lakást ad ki feketén, legalább egy évtizede nem fizet adót. Induljon teljes körű vizsgálat, számlazárolással együtt. És a harmadik ügy… Egy gépkocsi körözés alatt. Skoda Octavia. A tulajdonos az én lányom. A volánnál illetéktelen személy. A közlekedésrendészet járjon el a lehető legszigorúbban.
Befejezte a hívást, majd nem elégedett meg ennyivel: kivette az akkumulátort is a készülékből, és csak utána tette vissza a polcra. Amikor felém fordult, már a jól ismert, szelíd nagypapai mosoly ült az arcán.
— Apa… — néztem rá hitetlenkedve. — Hiszen te nyugdíjas könyvelő vagy. Egész életedben papírokkal dolgoztál…
Elmosolyodott, és játékosan rám kacsintott.
— A papír, kislányom, néha súlyosabb, mint egy tégla. Harminc évig vezettem egy állami nagyvállalat belső ellenőrzési osztályát. Az volt a dolgom, hogy kiszagoljam, ki nyúl bele a közösbe. Csak nem akartalak belekeverni ebbe a világba. Minél kevesebbet tud az ember, annál nyugodtabban alszik.
Az igazságszolgáltatás malmai nem azonnal lendültek mozgásba, de amikor egyszer beindultak, megállíthatatlanná váltak — főleg apám régi kapcsolatrendszerének olajozásával.
Három nappal később Márk az irodájában terpeszkedett, lábát hanyagul az asztalra dobva, amikor kopogás nélkül kivágódott az ajtó. Három férfi lépett be: kettő maszkban, egy civil ruhában, aktatáskával a kezében.
— Kovács Márk Viktor? — kérdezte száraz, hivatalos hangon a civil. — Álljon fel. Kezeit az asztalra. Különösen nagy értékre elkövetett csalás gyanújával indult eljárás keretében irat- és adathordozó-lefoglalást végzünk.
— Ez meg miféle vicc? — Márk arca elsápadt, a lábai azonnal lecsúsztak az asztalról. — Azonnal telefonálok! Vannak barátaim!
— Nyugodtan — bólintott közömbösen a nyomozó. — A készülékét azonban lefoglaljuk. A belépőkártyája már érvénytelenítve lett. A házkutatás után befárad velünk a kapitányságra.
Ugyanezekben a percekben a város másik végén Réka az utcán kiabált torkaszakadtából, miközben az — pontosabban az én — Skodámat éppen egy autómentő platójára húzták fel.
— Ehhez nincs joguk! Ajándékba kaptam! — rikácsolta, és frissen manikűrözött körmeivel megpróbálta megkarmolni az egyik intézkedő rendőrt.
— Hölgyem, csillapodjon — morogta fáradtan a járőr, miközben töltötte a jegyzőkönyvet. — A jármű körözés alatt áll. Meghatalmazás nincs. A biztosításban nem szerepel a neve. Örüljön, hogy nem járműlopás miatt állítjuk elő, egyelőre csak tanúként hallgatjuk meg. Gyalog, kisasszony. Mostantól gyalog.
Ezalatt Kinga otthonában nyugtatót kortyolgatott remegő kézzel. A lakás ajtaja előtt, ahol nemrég még büszkén mutogatta az újonnan összeszerelt, „Ludovika” fantázianevű bútorgarnitúrát, most végrehajtók álltak a körzeti megbízottal és egy adóhatósági tisztviselővel.
— Kovács Kinga, nyissa ki az ajtót! — dörgött be a hang kintről. — Végzésünk van a tartozás fejében történő vagyonleltárra. Illetve ellenőrzést tartunk az engedély nélküli átalakítás miatt is. A szomszédok panaszt tettek a lezárt szellőzőjáratok miatt.
Odabent valami nehéz koppant a padlón. Kinga birodalma, amelyet éveken át aprólékosan építgetett, most úgy kezdett omladozni, mint egy rosszul összerakott kártyavár.