– …egy egyszobás, viszont egy igényes, liftes házban a belváros szívében – fejezte be Márk, és a hangjából kiérződött az elégedettség.
– Ez csodálatos! – Nóra örömében a nyakába borult, és szorosan átölelte.
– Akkor kezdj el pakolni, de diszkréten – tette hozzá halkan a férfi. – Nem szeretném, ha Emese vagy Dóra idő előtt megneszelné.
– Rendben, figyelni fogok – bólintott a lány.
Amikor elérkezett a költözés napja, Márk úgy tett, mintha csak egy átlagos reggel lenne. Nyugodt arccal hordta ki a hálóból a bőröndöket, sporttáskákat, dobozokat.
– Most meg hová készülődsz ennyi csomaggal? – kérdezte Emese álmosan, szemét dörzsölve, de már érezhető éllel a hangjában.
– Elköltözünk Nórával – felelte röviden Márk, és nem hagyta abba a pakolást.
– És van fogalmad róla, mennyibe kerül manapság egy albérlet? – csattant fel az asszony ingerülten.
– Ki beszélt albérletről? Saját lakásba megyünk. Megvettem – válaszolta higgadt, mégis határozott tónusban.
Emese arca megmerevedett. – Megvetted? Miből tellett rá?
– Apa hagyott rám egy kisebb összeget. Jól fektettem be, és én is félretettem az évek során – vont vállat Márk.
– Ezek után nem jutott eszedbe, hogy inkább nekem add azt a pénzt? Láttad már, miben járok? Egyetlen új ékszert sem kaptam idén, és egy rendes ruhára sem futotta – panaszkodott Emese sértődötten.
– Mire lenne szükséged új ruhákra? Szinte ki sem mozdulsz itthonról – vágott vissza a fia. – És őszintén szólva, melletted és Dóra mellett sosem lenne nyugtunk – tette hozzá komoran.
– Majd meglátod – húzta fel a szemöldökét az asszony. – Még visszakéredzkedsz ide, de akkor már nem biztos, hogy tárt karokkal várunk.
Ám sem Márk, sem Nóra nem tért vissza többé abba a feszült légkörű lakásba. Csendben összeházasodtak, minden felhajtás nélkül, és nekiláttak új otthonuk rendbetételének. Nóra munkahelyén teljes állásba került, így már ő is ugyanannyit keresett, mint a férje. Lépésről lépésre alakították ki közös életük ritmusát, és a kezdeti nehézségek után egyre harmonikusabb lett a mindennapjuk.
Az év végén úgy döntöttek, hogy a szilvesztert Nóra szüleinél töltik, a lány szülőfalujában. Már régóta tervezték, hogy bemutatják Márkot a családnak, most végre eljött az alkalom. Nóra édesanyja szívből jövő melegséggel fogadta őket, Márkot pedig már az első este „fiamnak” szólította, annyira megkedvelte. Az após pedig nem kímélte: megtanította rendesen hasogatni a tűzifát és begyújtani a szaunát az udvaron.
Márk számára ez az ünnep merőben más volt, mint amit addig megszokott. Emesénél mindig az számított, hogy minden tökéletes külsőségek között zajlódjon: kifogástalan öltözék, drága fogások, elegáns italok az asztalon. Itt viszont egyszerűség és béke uralkodott. Nem kellett szerepet játszaniuk, nem kellett megfelelni senki elvárásainak.
A vidéki napok után Márk lett az, aki legközelebb javasolta az utazást Nóra szüleihez. Ott először érezte igazán, milyen az, amikor az embert nem bírálják, hanem örülnek neki. Nem csupán vendég volt abban a házban, hanem szeretett családtag.