— El akartad mondani? Akkor most mondd ki végre! — csattant fel Réka.
Márk zavartan túrt a hajába.
— Anyám… ő kért meg rá. Nem volt szívem visszautasítani. Egyszerűen képtelen voltam nemet mondani neki.
— De hát te állítottad, hogy félretette a pénzt! Hogy mindent ő fizet! Rá is kérdeztem külön, emlékszel? Biztos akartam lenni benne, hogy rendben vagyunk.
— Volt megtakarítása, tényleg — magyarázkodott Márk. — Csakhogy amikor összeadtuk az új konyhabútor és a beépített gépek árát, kiderült, hogy az egész majdnem a duplájába kerül annak, mint amivel számolt.
— És ez mire ok? Akkor szerényebb megoldást kellett volna választani! — vágott vissza Réka.
— Teljesen összetört… Látnod kellett volna. Annyira vágyott arra a konyhára. Azt mondta, ez az utolsó nagy álma. Arra gondoltam, kisegítem. Csak kölcsön. Mégiscsak az anyám. Mennyi öröm jut már neki?
— És nekünk? — kérdezte Réka remegő hangon. — A közös utazásunk? A tenger, amit megígértünk Lillának? Az nem számít? Velünk bármit meg lehet tenni?
A harag szinte szétfeszítette. Legszívesebben rázúdította volna minden indulatát a férjére, de soha életében nem ütött meg senkit. Így csak a könnyei törtek elő — a csalódottság és a kiszolgáltatottság könnyei.
— Ne sírj, kérlek — próbálta csitítani Márk. — Anya részletekben visszaadja. Jövőre is elmehetünk. Addig még gyűjtünk hozzá. Nem késünk le semmiről.
— De igen, Márk. Így igen. Én és Lilla elutazunk. Találok rá pénzt. Kérek kölcsön, vállalok pluszmunkát, bármit megteszek. Nem fogom hagyni, hogy a lányunk azt lássa: az apja ígérete semmit sem ér. És azt sem fogom tudni neki megmagyarázni, miért fontosabb számodra az édesanyád kívánsága, mint a saját gyerekednek tett szavad.
Réka végül a munkahelyén kért segítséget. A kollégái összedobták, amennyit tudtak, ő pedig megígérte, hogy hónapokon belül visszafizeti. Egy hét múlva már Lillával a vonaton ültek, úton a tenger felé, ahol a korábban lefoglalt apartman várta őket.
Márk otthon maradt. Felügyelnie kellett az anyja lakásában zajló felújítást, és a szabadsága alatt alkalmi munkát is vállalt. A kölcsönt, amit Réka felvett, végül neki kellett törlesztenie. Tudta jól, hogy saját döntésének következményeit viseli.
Mert mindenkinek megfelelni szinte lehetetlen feladat — és előbb-utóbb valaki biztosan csalódik.