A mellkasát szorító rossz érzés egyre erősödött. Egy kívülállónak talán fel sem tűnt volna semmi különös, de Réka túl régóta élt együtt Márkkal ahhoz, hogy ne vegye észre a legapróbb változást is rajta. Tudta, ha a férfi így zárkózik magába, annak oka van.
— Márk, biztos minden rendben? — kérdezte óvatosan, fürkészve az arcát.
— Persze. Miért ne lenne? — vetette oda kurtán, a hangjában türelmetlenséggel.
— Nem akarsz mondani valamit? Úgy érzem, lenne miről beszélnünk.
— Most komolyan, mire célzol? Ne beszélj rébuszokban! — csattant fel élesebben a kelleténél.
A férfi feszült volt, ez már tagadhatatlan. Rékában ekkor végleg megszilárdult a gyanú: történt valami. Nem erőltette tovább a kérdéseket. Látta, hogy falakba ütközne. Inkább a konyhába ment, és vacsorát kezdett készíteni, miközben zakatoló gondolatok kergették egymást a fejében. Mi történhetett?
Egy röpke pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy felhívja Ildikót, hátha az anyósának van fogalma arról, mi nyomja a fia lelkét. Ám a nyaralás közeledte miatti öröm, a Lillának vásárolt csinos ruhák miatti lelkesedés addigra teljesen szertefoszlott. Helyét baljós sejtések vették át.
Aztán villámcsapásként hasított belé a felismerés. Szinte beleszédült.
Természetesen. A pénz.
Meg kell néznie, ott van-e még az a félretett összeg, amit egész évben gyűjtögettek, hogy végre valóra váltsák közös álmukat, és elvigyék Lillát a tengerhez. Megígérték neki. Ez volt az első igazi, nagy utazásuk.
Réka külön ezért vett egy díszes kis ékszerdobozt, amelyet csak erre a célra használtak. Minden hónapban, amikor megérkezett a fizetésük, mindketten kivették a maguk részét, és ünnepélyesen beletették a „varázsdobozba”. Szinte szertartássá vált: aztán együtt számolták meg a bankjegyeket, nevettek, tervezgettek, számolgatták, mennyi hiányzik még a gondtalan nyaraláshoz.
Remegő kézzel nyitotta ki a dobozt.
Üres volt.
Egyetlen forint sem maradt benne.
Abban a pillanatban minden összeállt. Márk különös hallgatása, a feszültség, a kerülő tekintet. Valaki döntött a család közös álmáról — nélküle.
Réka lassan visszasétált a nappaliba, a dobozt szorongatva.
— Megmagyaráznád, hová tűnt a nyaralásra félretett pénz? — kérdezte halkan, de a hangja keményen csengett, miközben az üres dobozt a férje elé tartotta.
Márk elsápadt.
— Réka… én… el akartam mondani. Tényleg. Már készültem rá, hogy… —