— …még egy teát sem tudna normálisan elkészíteni — tette hozzá Márk tárgyilagos hangon.
Réka bólintott, de nem hagyta annyiban.
— Rendben van. Csak azt mondd meg, miből futja minderre? Egy konyha teljes cseréje, a gépek, a burkolás… az nem két fillér. Felvett kölcsönt? Mi még hozzá sem kezdtünk, pedig a nappali és a konyha nálunk is felújításért kiált.
Márk sóhajtott.
— Réka, anya nem egyik napról a másikra találta ki ezt. Évek óta erre gyűjt. Félretette, amit tudott. Őszintén szólva meglep, hogy ezen akad fenn a tekinteted.
— Jól van, igazad lehet — zárta rövidre a nő. — Végül is az ő pénze. Ha megteheti, csinálja.
A téma ezzel lekerült a napirendről.
Másnap Réka elhatározta, hogy beszerez néhány új darabot a nyaralásra — magának is, Lillának is. Fürdőruhák, lenge ruhák, kalapok, könnyű szoknyák kerültek a listára, minden, ami jól jöhet a tengerparti pihenéshez. Szabadnapja volt, így a tízéves kislányával együtt indult útnak.
Nemrég érkezett meg a várva várt szabadságpénze, és úgy érezte, ennél jobb alkalom nem is kínálkozhatna, hogy végre magukra költsön.
— Márk, nincs kedved velünk tartani? — kérdezte indulás előtt.
— Most nem, dolgom akad — felelte a férfi. — Ti merre mentek?
— Bevásárolni a nyaralásra. Kell pár új holmi a tengerhez. Neked nézzünk valamit? Igaz, Lilla?
— Persze! Apa, veszünk neked is valami menőt! A parton te is jól akarsz kinézni! — lelkesedett a kislány.
— A tengerhez… — ismételte Márk, és egy pillanatra különös árnyék suhant át az arcán. Úgy tűnt, mondana még valamit, de végül csak megrázta a fejét. — Nem szükséges. Megvan mindenem.
Este anya és lánya kimerülten, mégis ragyogva pakolta ki a szatyrokat.
— Apa, nézd! Milyen ez a kalap? És ez a nadrág! Látod, milyen jól megy hozzá a felső? Meg ez a szoknya! Most aztán én leszek a legcsinosabb a strandon, ugye? — Lilla a tükör előtt forgott, nevetve illegette magát.
— Gyönyörű vagy, kicsim — mondta Márk, de a hangja nem volt olyan derűs, mint máskor. — Mind nagyon jól áll.
Réka ekkor már másodszor kapta rajta a férjét azon a különös, feszélyezett viselkedésen. Valami láthatatlan feszültség vibrált körülötte, amit talán más észre sem vett volna, ő azonban túl jól ismerte Márkot ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki a változás. A mellkasában lassan, de biztosan növekedni kezdett a nyugtalanság.