…hogy minden az övé, és téged csupán szánalomból tűr meg maga mellett.
– Most legalább megtanultad, hogy a férfiaknak nem szabad vakon hinni – tette hozzá keserűen. – Én is csak most, negyvenévesen jöttem rá erre. Tedd, amit jónak látsz. Oldjátok meg egymás között. Részemről viheted Márkot. Végül is ő a születendő gyereked apja.
– Miféle apa? – csattant fel a lány, undorral végigmérve a sápadtan ácsorgó férfit. A következő pillanatban hatalmas pofon csattant. – Nincs semmilyen gyerek! Hála az égnek, nem estem teherbe! Eddig kétségbe voltam esve, amiért nem sikerül, most meg örülök neki! Minek nekem egy gyerek ettől a szerencsétlentől?
Márk döbbenten kapta az arcához a kezét.
– Vivien… ezt most komolyan mondod? Akkor mi volt az ultrahanggal, az igazolásokkal, a leletekkel?
– Színjáték – felelte metsző hangon. – Azt akartam, hogy minél előbb hagyd ott a feleségedet, és hozzám költözz. Azt hittem, egy baba majd hozzám láncol. A nagynéném abban a klinikában dolgozik, ahová jártunk. Átkozom a napot, amikor megismertelek! Gyűlöllek! Ne merj a közelembe jönni! Undorodom tőled! Ha tudom, hogy csak egy pénzéhes naplopó vagy, soha nem kockáztatom az életemet azzal, hogy a kocsid elé vetem magam… pontosabban a feleséged autója elé.
Eszter hitetlenkedve füttyentett egyet.
– Nahát, micsoda részletek derülnek ki! Tehát direkt ugrottál a kocsi elé, csak hogy megismerkedhess a férjemmel, és felhívd magadra a figyelmét? Hihetetlen, mire képesek egyesek a pénzért. Dolgozni nem akarnak, de minden másra készek!
Vivien lehajtott fejjel, megtörten távozott. Eszter visszalépett a lakásba, és olyan erővel csapta be az ajtót Márk előtt, hogy az csak hajszálon múlt, hogy az orrára ne záródjon. A férfi még hosszú percekig dörömbölt és könyörgött, hogy engedje be, hadd magyarázza meg a történteket, de Eszter hajthatatlan maradt. Nem vágyott több kifogásra. Nem csupán a hűtlenség fájt neki, hanem az a felismerés, hogy a férje éveken át az ő vagyonából élt, és közben a szeretet látszatát keltette.
Még aznap összeszedte Márk holmiját, és kitette a lépcsőházba. Nemsokára beadta a válókeresetet. A férfi megpróbált részt követelni Eszter tulajdonából, de a bíróságon alulmaradt. Az az autó is, amelyet addig használt, Eszter nevén volt – édesapjától kapta ajándékba a harmincadik születésnapjára.
Márk végül egy fillér nélkül maradt, és kénytelen volt visszaköltözni az édesanyjához egy lepusztult, egyszobás lakásba. Eszter többé nem ment férjhez. Akadtak férfiak az életében, de egyiküknek sem engedte, hogy igazán közel kerüljön hozzá. A Márkkal való házasság után végleg elveszítette a bizalmát.
Negyvennégy évesen fiút szült – ahogy manapság mondják, saját döntésből, egyedül vállalva az anyaságot. Márk időközben az ital rabja lett, s végül még az anyja is kitette a lakásából. Hogy mi történt vele ezután, Eszter nem tudja – és nem is akarja tudni. A férfi számára már csak egy idegen a múltból.