Eszter a számítógépe előtt ült, és egyik munkatársa jelentését ellenőrizte, amikor váratlanul megszólalt a csengő. Bosszúsan szakította félbe a munkát, majd az órára pillantott: nem sokkal múlt hat óra. A férje, Márk, az édesanyjához ment át a város másik felébe, és csak jóval későbbre ígérte a hazatérést. Eszter kelletlenül felállt, félretéve a papírokat, és ajtót nyitott.
A küszöbön egy feltűnően csinos, hosszú lábú, vörös hajú, alig húsz év körüli lány állt. Zavartan, mégis kíváncsian mérte végig a lakás úrnőjét.
– Jó estét, Eszter! – szólalt meg bátortalanul.
– Jó estét… – felelte értetlenül Eszter. – Elnézést, ismerjük egymást?
– Vivien vagyok. Nem is tudom, hogyan fogalmazzak kíméletesen… De azért jöttem, hogy őszintén beszéljünk. Én a férje társa vagyok. Márk az én párom.
Eszter szinte fel sem fogta a hallottakat.
– Tessék? Ez valami rossz tréfa? Rejtett kamerás felvétel? Netán Márk eszelte ki ezt az egészet, hogy megvicceljen?
A lány megrázta a fejét.
– Teljesen komolyan beszélek. Nem vagyok semmilyen blogger, és nincs itt kamera. Több mint három hónapja találkozgatunk. Sőt… gyermeket várok tőle. Hamarosan megszületik a kisbabánk. Kérem, engedjen be, beszélnünk kell.
– Nem – vágta rá Eszter azonnal. – Nem elég ennyi? Vagy van még valami, amit tudnom kell?
Próbálta megőrizni a hidegvérét, de a szíve vadul kalapált, a halántéka lüktetett. Dermedten nézte a zöld szemű lányt, aki pontosan húsz évvel volt fiatalabb nála, és azt állította, hogy a férjétől vár gyermeket. Eszterben egy pillanat alatt omlott össze minden bizonyosság. Tíz év házasság alatt egyszer sem kérdőjelezte meg Márk hűségét. Most pedig úgy érezte, mintha egy rossz álomba csöppent volna.
– Irigylésre méltó a nyugalma – jegyezte meg Vivien gúnyos félmosollyal. – Én viszont belefáradtam a bujkálásba. Gyermekünk lesz, és azt akarom, hogy nyíltan vállaljuk egymást. Családot szeretnék vele. Márk sosem mondaná el önnek mindezt. Sajnálja magát a betegsége miatt. Azt mondta, régóta nem érez ön iránt szerelmet, és évek óta külön szobában alszanak. Miért kínozzák egymást? Engedje el őt végre, hadd legyen boldog mellettem. Talán maga is talál még valakit, még ha már nem is fiatal… bár – itt megvonta a vállát –, tudom, hogy halálos beteg. Akkor pedig különösen nincs értelme ragaszkodnia hozzá. Úgyis hamarosan meg fog halni.