Zoltán láthatóan nem akarta részletezni az új életét, és Erzsébet érezte, hogy falba ütközik, mégsem tudta megállni.
– Ha szeretnéd, főzhetek neked valamit… vagy akár át is adhatom Nikolettnek a kedvenc receptjeidet – csúsztak ki a száján a kéretlen szavak. Ő maga is tudta, mennyire kínos, amit mond, mégsem volt ereje elhallgatni.
– A gúny nem áll jól neked – felelte Zoltán fáradt hangon. – Idegenek lettünk egymás számára. Összekötnek minket a gyerekeink, később talán az unokáink is, de ezen túl nincs közünk egymáshoz.
– Biztos vagy ebben? – kérdezte halkan, szinte könyörögve.
– Teljesen – vágta rá határozottan.
Amikor elment, Erzsébet a konyhában maradt, és sokáig csak ült az asztalnál. A válás utáni első évben látványosan lefogyott, az étvágytalanság és a szorongás megtette a magáét. Később igyekezett összeszedni magát. Mosolyt erőltetett az arcára, dolgozott, tette a dolgát, de legbelül makacsul őrizte a reményt, hogy Zoltán egyszer meggondolja magát, és visszatér hozzá. Tudta, mit szólnának az emberek, mégis kész lett volna mindent félretenni, és tiszta lappal újrakezdeni.
Három év telt el, amikor a gyerekek egy este váratlan hírrel álltak elő.
– Apa szakított azzal a nővel – mondták. – Most egy munkásszállón bérel szobát.
A hír különös módon felélesztette benne a régi várakozást. Erzsébet új ruhákat vett, fodrászhoz járt, gondosan sminkelte magát, és minden csengőszóra összerezzent. A barátnői azt hitték, új kapcsolata van, de ő csak tréfával hárította a kíváncsiskodást. Várt. Zoltán azonban nem jelentkezett, s nem sokkal később egy másik nő oldalán tűnt fel. Gergő esküvőjén is vele érkezett, míg Réka lagziján már egyedül jelent meg.
– Hát Nikolett? – kérdezte akkor Erzsébet.
– Kiküldetésen van, üzeni, hogy sok boldogságot kíván – felelte nyugodtan.
Az idő múltával Erzsébet lassan más szemmel kezdte nézni a történteket. A várakozást elengedte, a munkába temetkezett, vett egy kis telket a város szélén, és a kertészkedésben talált megnyugvást. A gyerekek élték a saját életüket, ő pedig a magáét igyekezett megtölteni barátokkal, rokonlátogatásokkal, virágokkal – s egy napon még egy kóbor macskát is hazavitt. Úgy érezte, minden lassan a helyére kerül az életében.