Zoltán akkor vállat vont, és hideg nyugalommal folytatta:
– Ti ugyanúgy élhettek tovább, mint eddig, csak nélkülem. A lakás marad a tiéd, a gyerekekkel tartom a kapcsolatot, és amennyire tőlem telik, anyagilag is segítek. De irántad már nem érzek semmit.
Erzsébet képtelen volt felfogni, amit hall.
– Arra gondoltál egyáltalán, mit jelent ez nekik? Ebben a korban? – kérdezte hitetlenkedve.
– Meg fogják érteni. Ideje szembesülniük azzal, hogy a felnőttek világa nem mindig szép. Szeretet nélkül együtt maradni hazugság lenne. Sajnálom – zárta rövidre a beszélgetést, jelezve, hogy döntése végleges.
Az ígéretét betartotta: a váláskor nem tartott igényt a lakásra, és Nikoletthez költözött. A gyerekekkel többnyire semleges helyeken találkozott, mert nem volt bátorsága visszamenni a régi otthonba, az új párja pedig nem hívta át őket magához. Erzsébet megpróbálta elmagyarázni Gergőnek és Rékának, mi vezetett a szakításhoz, de ők nem akartak részletekbe bocsátkozni.
– Apa azt mondta, ez az ő döntése, és tartsuk tiszteletben – felelte Gergő, aki a történtek alatt szemmel láthatóan felnőttebb lett. – Nekünk sem könnyű Rékával, de majd idővel helyreáll minden.
Csakhogy Erzsébet számára semmi sem rendeződött magától. Hiányzott neki Zoltán, éjszakánként a párnájába sírt, és rendre visszautasította barátnői próbálkozásait, hogy bemutassák valakinek. A férfi csak a gyerekeken keresztül volt jelen az életében, egyszer azonban közvetlenül őt hívta fel.
– Nyaralni készülünk, és amikor elköltöztem, a horgászfelszerelésemet fennhagytam a szekrény tetején – mondta a telefonba. – Szombaton beugorhatnék érte? A gyerekeket kértem volna, de nem tudják pontosan, hol van.
– Rendben, gyere – válaszolta Erzsébet igyekezve higgadt maradni.
Az egész hetet izgatott várakozásban töltötte. Újra és újra átgondolta, miről beszélhetnének. Eljátszott a gondolattal, hogy csinosan, kifogástalan külsővel fogadja, hadd lássa, milyen jól boldogul nélküle. Aztán mégis úgy döntött, ez erőltetettnek hatna.
– Lefogytál – jegyezte meg végül, miközben Zoltán dobozokba pakolta a holmiját. – Talán nem főz rád rendesen az új feleséged?
– Főz, csak sokat dolgozom – felelte röviden, kerülve a tekintetét.