– Hogy érted azt, hogy apa vissza akar költözni? – nézett értetlenül Erzsébet a fiára. – Hiszen majdnem tizenöt éve elváltunk, papíron és a valóságban is idegenek vagyunk egymás számára.
Gergő láthatóan kereste a megfelelő kifejezéseket. – Tudom, hogy ez így van – kezdte óvatosan. – Azt is értem, hogy fiatalon az ember rengeteg hibát követ el… de mostanra már nincs min vitatkozni, semmit sem kell felosztani.
– Nem is maradt köztünk semmi közös rajtatok kívül – rázta a fejét a nő. – De ti Rékával már felnőttek vagytok, saját családotok van. Ti döntitek el, kivel tartjátok a kapcsolatot. Nem értem, én ebben hol jövök a képbe.
– Apa attól tartott, hogy szóba sem állnál vele, ezért kért meg minket, hogy próbáljunk beszélni veled – magyarázkodott Gergő. – Nekünk Rékával megnyugtatóbb lenne, ha tudnánk, hogy nem vagytok egyedül, hanem számíthattok egymásra.
Miután Erzsébet kikísérte a fiát, még fel sem ocsúdott a beszélgetésből, amikor megcsörrent a telefonja. A lánya hívta, és ugyanazt a kényes témát hozta szóba.
– Anya, próbáld megérteni, ő mégiscsak az édesapánk, és most komoly egészségi gondjai vannak – érvelt Réka.
– Amíg fiatal és erős volt, eszébe sem jutott, hogy létezem – felelte Erzsébet, igyekezve megőrizni a nyugalmát. – Most meg hirtelen fontos lettem? Talán elfelejtetted, hogy évekkel ezelőtt elhagyott engem és titeket egy másik nő miatt!
– Az a kapcsolat már rég véget ért. Nektek talán jobb lenne együtt élni, hiszen nem vagytok már fiatalok – erősködött tovább Réka.
A beszélgetések után Erzsébet szívét nehéz súly nyomta. Mindent a gyerekeinek rendelt alá: a válás után eszébe sem jutott új életet kezdeni, nehogy még nagyobb sebet ejtsen rajtuk. Akkoriban épp kamaszodtak, és így is nehezen viselték a szülők különválását. Most pedig úgy tűnt, mintha teljesen más nyelvet beszélnének, és képtelenek lennének megérteni egymást. A múlt emlékei akaratlanul is felszínre törtek, különösen az a nap, amikor Zoltán összecsomagolt és elment.
– Meg kell értened, hogy már nem szeretlek – mondta akkor, kerülve a tekintetét. – Találkoztam valakivel, vele akarom leélni az életemet.
– És mi lesz velünk? Velem és a gyerekekkel? – kérdezte Erzsébet remegő hangon.