— Miért hallgatsz ennyire? — kérdezte végül Márk, amikor észrevette, hogy Nóra meg sem szólal. — Elfáradtál?
Nóra nem felelt. Mit is mondhatott volna? Hogy a saját születésnapja ismét úgy végződött, mint egy kötelező családi összejövetel, ahol ő csupán statiszta volt? Hogy egy kisebb vagyont fizetett ki azért, hogy egész este a sarokban üljön, miközben átnéznek rajta?
A taxi megállt a házuk előtt. Nóra szó nélkül kiszállt, és sietős léptekkel indult a bejárat felé. Márk még rendezte a fuvardíjat, aztán utána igyekezett.
Amint beléptek a lakásba, Nóra lerúgta a cipőjét, és a nappaliba ment. A kétszobás otthon — amit még a házasság előtt vett — csendesen, mozdulatlanul fogadta. Márk utána lépett, láthatóan még mindig jókedvűen.
— Nóri, most mi bajod van? — kérdezte, miközben levette a zakóját. — Szerintem teljesen rendben volt az este.
Nóra hirtelen megfordult. A szemében dühös könnyek csillantak.
— Rendben? Kinek volt rendben, Márk? — hangja remegett az indulatoktól.
— Hát… mindenkinek — hebegte a férfi.
— Én nem hívtam meg a családodat a születésnapomra! — tört ki belőle. — Egy nyugodt estét akartam veled, kettesben. Ehelyett betoppantak, mintha ez természetes lenne!
Márk közbevágott volna, de Nóra nem hagyta.
— Huszonötezer forint, Márk! Ennyit hagytunk ott! Ettek, ittak, rendeltek, és senkinek eszébe sem jutott, hogy legalább felajánlja: beszáll a számlába!
— Csak fel akartak köszönteni… — próbálkozott bizonytalanul.
— Felköszönteni? — Nóra keserűen felnevetett. — Anyád rám sem nézett. Te pedig egész este velük beszélgettél. Tudod, kinek a születésnapja volt? Az enyém. Mégis úgy éreztem magam, mint egy idegen.
— Ne dramatizáld túl…
— Túlzok? — lépett közelebb hozzá. — Mondj egyetlen pillanatot, amikor bárki közülük hozzám szólt! Egyet!
Márk elhallgatott, zavartan toporgott. Nóra megrázta a fejét, majd elment mellette a fürdőszoba felé. Le akarta mosni magáról ezt a napot, az egész megaláztatást. A forró víz végigcsorgott rajta, összefolyt a könnyeivel. Addig állt a zuhany alatt, amíg a bőre kipirult, és a meleg víz teljesen el nem fogyott.
Amikor kilépett, látta, hogy Márk már ágyba bújt. Jellemző — gondolta. Inkább alszik, mintsem hogy szembenézzen a problémákkal. Nóra is lefeküdt a saját oldalára, de a szemére nem jött álom. A sötétben emlékek peregtek előtte az elmúlt évekből.
A tavalyi tengeri nyaralás. Fél évig spóroltak rá, romantikus kikapcsolódást terveztek. Aztán egy héttel indulás előtt felhívta Márkot az édesanyja: sürgősen szüksége lenne a tenger levegőjére az egészsége miatt. Így a vágyott kettesben töltött idő helyett Nóra két héten át diétás ételeket főzött az anyósának, hallgatta a panaszait, és mellette üldögélt a parton, miközben Márk vízi programokon szórakozott.
Aztán az édesanyja születésnapja. Nóra gondosan asztalt foglalt egy étteremben, összeállította a vendéglistát. A nagy napon azonban Márk rokonai is megjelentek, egytől egyig. Az anyja zavartan mosolygott, igyekezett jó házigazda lenni, miközben a hely szűknek bizonyult, és az ünnep hangulata már az elején megváltozott.
Nóra a plafont bámulta a sötétben, és egyre erősebben érezte, hogy ezek nem elszigetelt esetek voltak, hanem egy ismétlődő minta részei, amelyből valahogy ki kellene törnie.