— Kellemetlen lenne elvinnem téged a fogadásra — morogta Gergő, anélkül hogy felpillantott volna a telefonjáról. — Oda rendes emberek jönnek.
Eszter a hűtő előtt állt, kezében egy bontatlan zacskó tejjel. Tizenkét éve voltak házasok, két gyereket neveltek együtt. És most ott tartottak, hogy a férje szégyelli.
— Felveszem a fekete ruhámat. Tudod, azt, amit te választottál nekem — mondta halkan.
— Nem a ruha a gond — emelte rá végre a tekintetét Gergő. — Hanem te. Elhanyagoltad magad. A hajad, az arcod… az egész megjelenésed. Márk is ott lesz a feleségével. A nő stylist. Te pedig… érted, miről beszélek.
Eszter nagyot nyelt.
— Akkor nem megyek.
— Okos döntés. Majd azt mondom, belázasodtál. Senki sem fog kérdezősködni.
A fürdőszoba ajtaja becsukódott mögötte, a víz zúgni kezdett. Eszter a konyha közepén maradt. A gyerekek a másik szobában aludtak: Levente tízéves, Lilla nyolc. Hitel, csekkek, iskolai értekezletek — az élete ezek köré szűkült. Szinte észrevétlenül tűnt el a mindennapokban, és közben a férje szemében vállalhatatlanná vált.
— Teljesen elment az esze? — Júlia, a fodrász barátnője döbbenten meredt rá. — Szégyelli a saját feleségét? Mégis kinek képzeli magát?
— Raktárvezető lett. Előléptették.
— És ettől már nem vagy elég jó neki? — Júlia ingerülten csapta le a vízforralót. — Figyelj rám. Emlékszel, mit csináltál a gyerekek előtt?
— Tanítottam.
— Nem arra gondolok. Az ékszereidre. Gyöngyből fűztél csodákat. A kék köves nyakláncot ma is őrzöm. Folyton kérdezik, honnan van.
Eszter előtt felvillant az emlék: az aventurin kövek csillogása az esti lámpafényben, amikor Gergő még csodálattal nézett rá.
— Régen volt.
— Ami egyszer ment, most is menni fog — hajolt közelebb Júlia. — Mikor lesz az a bizonyos vacsora?
— Szombaton.
— Tökéletes. Holnap átjössz hozzám, megcsinálom a hajad és a sminked. Felhívjuk Rékát, tele a szekrénye estélyikkel. Az ékszereket pedig te készíted el.
— De Gergő azt mondta…
— Nem érdekel, mit mondott. Ott leszel azon az estén. És majd néz nagyot.
Másnap Réka egy hosszú, szilvaszínű ruhával érkezett, amely lágyan omlott végig a váll nélküli szabás mentén, és már első pillantásra ígéretesnek tűnt.