— Nem esik le a karod, ha egyszer az életben besegítesz a vendégek fogadásánál! — förmedt rá ingerülten Gabriella a menyére. Csakhogy most rossz emberrel kezdett ki.
— Réka, te tulajdonképpen semmit sem csinálsz, egész nap otthon vagy a gyerekkel — hajtogatta újra meg újra az anyós. — Fiatal, energikus nő vagy. Ennyire megterhelő volna teljesíteni néhány kérésemet? Nem kívánok lehetetlent. Egy család lettünk, te mégis úgy viselkedsz, mintha csak vendég lennél nálunk.
— Nekem is bőven akad dolgom! Egy kisgyerek mellett egy perc nyugta sincs az embernek. Ezt maga pontosan tudja, mégis állandóan újabb feladatokat talál ki — vágott vissza határozottan Réka.
— Ugyan, ezek csak kifogások. Ha megcsinálod, attól még nem dől össze a világ — legyintett Gabriella.
— Egyszerűen nincs rá időm — zárta le a vitát a meny.
A reggelek rendszerint telefoncsörgéssel indultak.
— Bevásárolnál nekem? Átküldtem üzenetben a listát — közölte az anyós, mintha Réka előző napi tiltakozása meg sem történt volna.
— Nem érek rá, indulunk Leventével a gyerekorvoshoz — felelte feszülten Réka.
— Akkor útba ejted a boltot. Nem nagy kitérő. Estére majd Márk átugrik hozzám a csomaggal. Igazán nem értem, miért csinálsz ebből ekkora ügyet. Megfáztam, mégis rohangáljak a hidegben?
— Egy kis séta nem ártana magának. Nekem viszont nem hiányzik, hogy egy náthás kisgyerekkel bolyongjak a szupermarketben.
— Réka, ez az egész legfeljebb tíz perc! — erősködött tovább Gabriella. — Te pedig már megint vitát csinálsz belőle.
A meny rendre nemet mondott. Az anyós ilyenkor sértődötten panaszolta el a fiának, milyen érzéketlen feleséget választott.
Egy este Márk óvatosan hozta szóba a témát:
— Réka, anya szeretné, ha ma átmennél hozzá. Az ünnep előtt le kellene mosni az ablakokat. Elmész? Addig én vigyázok Leventére.
— Na persze! És az én ablakaimat ki pucolja le? Talán a te édesanyád? — csattant fel Réka. — A saját lakásunkban még nagytakarításba sem kezdtem, mindig közbejön valami. Miért kapaszkodik belém állandóan? Hívjon takarítót, vagy csinálja meg maga. Nem törékeny porcelánfigura.
— Kérlek, menj el. Ha nem, hetekig hallgathatom majd — próbálta csillapítani Márk.
— Nem. Megmondtam, hogy nem, és ezen nem változtatok — maradt hajthatatlan Réka.
Néhány nappal később Gabriella új ötlettel állt elő.
— Rékám, tudod, a hálószobai beépített szekrényemben — abban a nagyban — rengeteg ruhát felhalmoztam az évek során. Mind jó minőségű, márkás darab, drága holmi. Sok közülük szinte érintetlen, alig hordtam őket, és most azon gondolkodom, mihez kezdjek velük.