Lilla lelkesen bólogatott, szemében már ott csillogott a következő napi bevásárlókörút terve, mintha a bankkártyám puszta létezése is az ő személyes lehetőségeit bővítené.
Tudják, mi az előnye annak, ha valaki könyvelő? Nem indulatból reagál. Számokban gondolkodik. Miközben András előadta a nagyívű családi vízióját, én fejben már összeállítottam az elmúlt három hét mérlegét: ki mennyit fogyasztott, mennyi ment el élelmiszerre, rezsire, apró-cseprő kiadásokra. Az eredmény meglehetősen beszédes volt. Ráadásul pontosan ismertem a Polgári Törvénykönyv idevonatkozó részét: a házasságkötés előtt szerzett vagyon különvagyonnak minősül. Nem válik közössé, nem oszlik meg, és a házastárs rokonságának sincs rá semmiféle igénye.
Tartottam egy rövid, ám annál hatásosabb szünetet. Épp elég ideig, hogy András magabiztos mosolya megrezzenjen.
— Elképesztően ambiciózus terv, András — szólaltam meg halkan, de olyan tisztán, hogy a konyhában még a hűtő egyenletes zúgása is felerősödött. — Csupán egy apró pontosítást szeretnék.
Mindhárman előrehajoltak. Mária még a kenyérrágást is abbahagyta.
— András, mint a család önjelölt feje, tájékoztattad már édesanyádat és a húgodat arról, hogy ez a lakás a házasságunk előtti tulajdonom, amihez neked semmi közöd? És arról, hogy a fizetésed a hiteled levonása után nagyjából két szerény bevásárlásra elegendő? — Máriára néztem kedves mosollyal. — Megkérdezhetem, hogy holnaptól melyikük vállalja a belvárosi, háromszobás lakás bérleti díját, valamint az étkezési költségeik megtérítését, ha András kerete már kimerült, és én mostantól leveszem magukat a saját költségvetésemről?
András arca egyik pillanatról a másikra elsápadt. A fellengzős magabiztosság leolvadt róla, mintha eső mosta volna le az olcsó festéket.
— Nóra… hát mi egy család vagyunk… — hebegte, és hirtelen jóval kisebbnek tűnt a széken.
— Ugyan, ne hallgass erre a szívtelen nőre! — csattant fel Mária éles hangon. — A feleség kötelessége engedelmeskedni a férjének! Ráadásul be vagy ide jelentve!
Lassan felálltam, és elkezdtem összeszedni a tányérokat.
— A lakcímkártya nem tulajdoni lap — feleltem nyugodtan. — Viszont jogom van intézkedni, ha illetéktelen személyek tartózkodnak a saját ingatlanomban. Akár azonnal is hívhatnék segítséget. De nagylelkű leszek. Holnap reggel nyolcig adok időt.
— Elválok tőled! — vágta rá András utolsó, kétségbeesett próbálkozásként.
— Kiváló döntés — bólintottam. — Az anyakönyvi hivatal keddenként fogad ügyfeleket.