— Nóra, mégis miért pakolsz ennyi húst a levesbe? Nálatok Budapesten talán a balkonon legelnek a tehenek? — Mária hangja túlharsogta a szagelszívó zúgását is. — Csonton kell főzni, attól lesz tartalmas! A hús meg jó lesz másodiknak. Harminc évet lehúztam üzemi konyhán, pontosan tudom, hogyan kell spórolni!
A saját konyhám ajtófélfájának dőlve figyeltem a jelenetet, mint valami különös kísérletet. Mária, ez a határozott, robusztus asszony úgy kavargatta a kedvenc teflonmerőkanalammal a zománcos fazekat, mintha épp egy új élet alapját betonozná le benne.
— Mária — feleltem higgadtan, miközben a zsíros lé apró cseppekben landolt a frissen suvickolt csempén. — Ez az én pénzem. És az én marhahúsom. Szeretem, ha a levesben nemcsak a csont emléke úszkál, hanem valódi falatok is vannak.
— Nahát, micsoda nagyvilági bőség! — horkant fel az anyósom, és egy pillanatra sem lassított. — Most már András a ház ura, majd rendet tesz köztetek, fővárosi költekezők között. A család egy fazékból eszik!
Andrással fél éve voltunk házasok. Valaha épp a vidéki egyszerűsége és a hangoztatott megbízhatósága fogott meg. Olyan szépen beszélt arról, mennyire vágyik békés otthonra, mennyire elege van a teherautó volánja mögött töltött napokból, és fészket szeretne rakni. Fészket végül nem kellett építenünk: a házasságkötés előtt, főkönyvelői fizetésemből vásárolt háromszobás, belvárosi lakásom tökéletesen megfelelt családi otthonnak.
A gondok három hete kezdődtek. András bűnbánó, mégis elszánt mosollyal közölte, hogy az édesanyja és a húga, Lilla felugranak „egy hétre”. Megnézik a Hősök terét, mondta.
A teret feltehetően már az első napon kipipálták, mert az azt követő húsz napban Lilla ki sem mozdult a nappalimból, amelyet szépségszalonná alakított át.
— Nóri, nincs valami drágább arckrémed? — termett mellettem a folyosón, miközben serényen lakkozta a körmét. A selyemköntösöm volt rajta. — Ez a hialuronos csodád semmit sem ér, nem is szívódik fel. Holnap állásinterjúra megyek. Olvastam pár influenszert: Budapesten kétszázezer alatt felkelni sem érdemes a kanapéról. Brandmenedzseri pozícióra pályázom.
Olyan fennhéjázó hangsúllyal mondta, mintha máris többségi részesedést szerzett volna a MOL-ban.
Mély levegőt vettem, és ránéztem.
— Lilla, tudod egyáltalán, mivel foglalkozik egy brandmenedzser?