– Nálunk is leérett már szinte az összes, de majd csak akad még pár szem – mondta László, és olyan erősen ölelte magához Annát, mintha attól félne, hogy ha elengedi, újra eltűnik hónapokra.
A lánynak alig maradt energiája; vacsora után szinte azonnal lefeküdt, és pillanatok alatt elnyomta az álom.
Hajnalban riadt fel. A telefon kijelzője öt órát mutatott. Megpróbált visszaaludni, a fal felé fordult, de a gondolatai nem hagyták.
– Felébresztettelek? – szólt ki László a konyhából.
– Nem, apa. Te miért vagy fenn ilyen korán?
– A macska randalírozott. Lepkéket kergetett a terasznál.
Anna magára kapta a köntösét, és kiment hozzá.
– Kérsz teát?
Csak bólintott. Inkább kávéra vágyott, de tudta, hogy az apja sosem szerette, még vendégek kedvéért sem tartott otthon. Felhúzta a lábát a székre, betakarózott egy pléddel, és csendben figyelte, ahogy László kitölti a gőzölgő italt.
A látvány hirtelen visszarántotta a múltba. Az illatok, a konyha neszei – minden ismerős volt. Mintha újra gyerek lenne, ugyanennél az asztalnál ülve. Ha az apja szakállában nem csillanna az ősz, akár azt is hihetné, semmi sem változott. Mindjárt belép az édesanyja, kezében a friss tejjel…
Olyan élesen jelent meg előtte a kép, hogy akaratlanul is az ajtó felé fordult. László szavak nélkül is megértette.
– Néha én is azt várom, hogy besétál – mondta halkan. – Főleg reggelente. Napközben elterel a munka, este a tévé, de hajnalban… akkor a legnehezebb.
– Legalább nem látta, hogyan küzdöttem ezzel a betegséggel – csúszott ki Anna száján. Rögtön elhallgatott. – Ne haragudj.
– Most hogy vagy? – kérdezte az apja azonnal.
Anna megbánta, hogy egyáltalán szóba hozta.
– Jól vagyok, apa. Tényleg. Semmi gond.
László lassan bólintott.
– Amióta elköltöztél a városba, azóta jöttek ezek a bajok. Ha itt maradsz velünk, teázgatnánk együtt, talán minden másképp alakul.
– Ha nem megyek el, unokáid sem lennének.
– Az unokák… – sóhajtott fel. – Mikor láttam őket itt utoljára? Inkább én utazom hozzájuk, nézem, ahogy nőnek.
– Tanulnak, apa. Most az a legfontosabb, hogy rendes szakmát szerezzenek…