– …legfeljebb pár százezer forintot. Mondjuk kétszázezret. Az talán elég fél évre egy albérleti szobára – tette hozzá fölényesen.
Eszter ujjai ökölbe szorultak.
– Ezt most komolyan mondod?
– Teljes mértékben – felelte vállat vonva Gábor. – Ezért javaslom, gondold át alaposan. Biztos, hogy válni akarsz? Élhetünk tovább így is. Én nem szólok bele a te dolgaidba, te sem az enyémbe.
– Vagyis tűrjem el a félrelépéseidet és a közönyödet, és maradjak csendben? – kérdezte élesen.
– Miféle félrelépésekről beszélsz? – nézett rá ártatlan képpel. – Kezdesz képzelődni.
A szája sarkában azonban bujkáló gúny villant. Nem is próbálta igazán leplezni magát.
– Van egy heted – zárta rövidre, majd felállt. – Ha beadod a válókeresetet, magadra vess. Nem számíthatsz semmire.
Azzal bevonult a dolgozószobájába, Eszter pedig a nappaliban maradt, kábultan.
Tényleg az utcára kerülhet? Lehetséges, hogy tizenöt év házasság, a közös küzdelmek, az a rengeteg munka, amit a vállalkozás beindításába fektetett, semmit sem ér?
Másnap felhívta régi iskolatársát, Katalint, aki egy nagy budapesti ügyvédi irodában dolgozott, és családjogra szakosodott.
– Kati, azonnal beszélnünk kell. Nagy bajban vagyok – mondta a telefonba.
Egy belvárosi kávézóban találkoztak. Eszter részletesen elmesélte Gábor fenyegetéseit, a kijelentését, hogy üres kézzel fog távozni.
Katalin figyelmesen hallgatta, időnként jegyzetelt.
– Részben blöfföl – jelentette ki végül.
– Hogy érted, hogy részben?
– Igaz, hogy sok minden az ő nevén van. De tizenöt éve vagytok házasok. A házasság alatt szerzett vagyon közösnek minősül. A lakás, a ház, az autók, a cég – mind megosztandó.
– Azt állítja, az ügyvédje majd bizonyítja, hogy mindent ő teremtett meg egyedül.
– Ezt aligha fogja tudni alátámasztani. Az első években te is dolgoztál, segítettél az üzletben, vezetted a könyvelést. Van erről bármid?
Eszter elgondolkodott.
– Nem tudom… Talán megvannak még régi szerződések, e-mailek…
– Kutass fel mindent. Számlákat, átutalási bizonylatokat, levelezést. Bármit, ami bizonyítja, hogy részt vettél a vagyon felépítésében.
– És ha meglesz?
Katalin szája sarkában ravasz mosoly jelent meg.
– Akkor meglepjük a férjedet. Arra számít, hogy megijedsz és visszakozol. Ehelyett nyugodtan beadod a válókeresetet, és kéred a vagyon megosztását. Szabályosan, minden bizonyítékkal alátámasztva.
– Mire számíthatok?
– Alapesetben a felére. De vannak árnyalatok. Ha igazoljuk, hogy a család miatt háttérbe szorítottad a karriered, és jelentős munkát tettél a vállalkozásba, akár hatvan százalékot is megítélhet a bíróság.
Eszterben valami felébredt. Nem félelem volt, inkább elszántság.
– Vágjunk bele – mondta határozottan.
A következő napokban lázasan kutatott. Régi dossziékat porolt le, pendrive-okat nézett át, az e-mail fiókját böngészte. És egyre több mindent talált.
Megvoltak az első beszállítókkal kötött szerződések másolatai – az ő aláírásával. Előkerültek a korai ügyfelekkel folytatott levelezések, amelyeket ő intézett. A régi bankszámlakivonatai bizonyították, hogy öt éven át a teljes fizetését Gábor vállalkozásába utalta, hogy beindulhassanak az üzletek.
Sőt, Gábor hitelkártya-kimutatásai között furcsa tételekre bukkant. Elegáns éttermek, szállodák, drága ajándékok – olyan összegekben, amelyek aligha a feleségének szóltak.