— Egy szűkmarkú, kicsinyes férfit neveltem fel — mondta halkan. — És ezt kimondani is fáj.
Az ajtó becsapódott mögöttük. Gábor ott maradt a nappali közepén, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Az asztalon a pizza érintetlenül hűlt ki, a poharakban az üdítő rég elvesztette minden pezsgését.
Felálltam, a laptopomat a kezemben vittem oda hozzá. Néhány kattintás, és már előtte is volt a kilenc évet összegző táblázat.
— Nézd meg alaposan. Kilenc év minden egyes tétele. Befizetett csekkek, átutalások, blokkra lebontva. A rezsi, amit rendre én rendeztem. Az autó tankolása. A heti bevásárlások. A te rokonaid születésnapi ajándékai. Az utazások. A magán-egészségbiztosításod díja. Mindaz, ami mellett szó nélkül elsétáltál. Itt a végösszeg.
Gábor közelebb hajolt. A monitor fényében az arca elsápadt, amikor meglátta a számot.
— Ez biztosan tévedés… ennyi nem lehet.
— De igen, pontosan ennyi. Nem te tartottál el engem, Gábor. Évekig az én keresetemből éltél kényelmesen, és ezt nevezted közös életnek. Én biztosítottam a hátteret, te pedig feljogosítva érezted magad, hogy igazságosságról prédikálj.
Lehajtottam a kijelzőt.
— Már kivettem egy lakást. Holnap átköltözöm. A válókeresetet jövő héten beadom. Maradjon nálad a lakás, a hitel és az elveid. Én nem kérek belőlük.
— Anna, kérlek, várj…
— Felesleges. Pontosan ezt akartad: hogy mindenki a saját terhét viselje. Most így lesz.
Szólásra nyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Ott állt a kihűlt vacsora mellett, és onnan figyelte, ahogy a hálóban pakolok.
A bőröndbe került a kedvenc serpenyőm is — az, amelyben annyiszor sütöttem neki a sztéket. Ezután csak magamnak főzök benne. Elraktam a krémeimet, a könyveimet, és azokat a ruhákat is, amelyekre mindig azt mondta, túl feltűnőek.
Gábor egyszer sem lépte át a hálószoba küszöbét. A konyhában maradt, az ő rendíthetetlen „igazságával”.
Én pedig akkor értettem meg igazán, mit jelent a szabadság: azt a pillanatot, amikor mögötted bezárul az ajtó, és elindulsz egy olyan helyre, ahol nem kell bizonygatnod, hogy van helyed. Ahol nem méricskélik az értékedet. Ahol egyszerűen csak létezhetsz. Elvárások és magyarázkodás nélkül.
A bőröndöt magam után húzva kiléptem a lakásból. Nem fordultam vissza.