— …csak éppen Balázsnak hívják — fejezte be Eszter jelentőségteljes arccal. — Lakást ígértek neki, de azt mondták, legalább egy hónapot várnia kell, talán még többet is. Addig valahol meg kell húznia magát. Arra gondoltam, ideiglenesen beköltözhetne hozzád.
Réka szinte felpattant a padról.
— Meg vagy te őrülve, Eszter? Miért pont hozzám? Mi közöm nekem ehhez?
— Ugyan már, miért ne? Négy szobád van, külön bejárattal, és üresen áll az egész. Ha Lilla nem akart veled maradni, legalább ne kongjon az a lakrész az ürességtől. Lakjon ott valaki.
— Nem szeretnék albérlőt. Sem most, sem máskor — vágta rá Réka határozottan.
Eszter azonban csak mosolygott.
— Késő tiltakozni. Már úton van. Egy órán belül itt lesz. Úgyhogy inkább segíts rendbe tenni a szobát.
Réka mélyet sóhajtott, de végül beadta a derekát. Kelletlenül követte a szomszédját, és előkészítették a különálló lakrészt. Valóban nem telt bele hatvan perc, amikor egy magas, jó kiállású férfi lépett be az udvarra.
— Jó estét kívánok. Balázs vagyok… Balázs doktor. De szólítson nyugodtan csak Balázsnak — mondta, és barátságosan kezet nyújtott.
— Réka — felelte a nő, elfogadva a kézfogást.
Az első benyomás meglepően kellemes volt. A férfi nagyjából öt évvel lehetett fiatalabb nála. Egy pillanatra átfutott Réka fején egy merész gondolat, de rögtön el is hessegette.
— Ugyan már… ötven elmúltam — intette le magát gondolatban. — Ezek gyerekes ábrándok.
Este már együtt ültek a lugas alatt, teát kortyolgatva. Eszter néha átszaladt, de sokáig nem maradt, várta otthon a családja. Réka viszont észrevette, hogy Balázs tekintete gyakran időzik rajta, nem is akármilyen figyelemmel.
— Képzelődöm — győzködte magát. — Biztos csak a magány játszik velem. Ő vonzó, magabiztos férfi. Miért érdeklődne éppen irántam?
Mégis, ahogy beszélgettek, kiderült, mennyi mindenben hasonlítanak. Ugyanazokat a könyveket szerették, hasonlóan gondolkodtak az életről, a munkáról, az emberekről. A beszélgetések egyre hosszabbra nyúltak.
Balázs engedélyt kért, hogy az autóját beállíthassa az udvarba, Réka pedig bólintott. Egyik szombaton aztán váratlan ötlettel állt elő.
— Mit szólna, ha bemennénk a városba? Megnézhetnénk egy filmet, aztán beülhetnénk valahova vacsorázni. Kár lenne a szabadnapot itthon tölteni, nem igaz? Két független ember vagyunk — tette hozzá mosolyogva.
Réka habozás nélkül igent mondott. Tudta, hogy a férfi elvált, így nem érzett semmiféle akadályt.
Az első közös kiruccanásuk remekül sikerült. Nevetve tértek haza, és a következő hétvégén újra útnak indultak. Lassan szokássá váltak ezek a programok, amit a falubeliek sem hagytak szó nélkül.
— Rékának aztán szerencséje van — suttogták. — Szép szál férfit fogott ki. Igaz, fiatalabb nála. Majd meglátjuk, meddig tart. Egy ilyen jóképű orvos biztos talál magának fiatalabb asszonyt is. Mit akarhat egy ötvenen túli nőtől?
A szóbeszéd eljutott hozzájuk is, de egyikük sem foglalkozott vele. Egy este, amikor már komolyabb témákra terelődött a szó, Réka óvatosan kérdezett:
— Balázs, árulja el nekem… egy ilyen művelt, megnyerő férfi miért maradt egyedül? Mi vezetett a válásához?
A férfi elgondolkodva tette le a csészét.
— Későn nősültem meg — kezdte lassan. — Az orvosi pálya hosszú tanulással jár. Előbb egészségügyi szakképzést végeztem, aztán egyetemre mentem. Persze akadtak futó kapcsolatok az évek során, de egyik sem volt tartós. A diploma után északra szerződtem. Kemény körülmények közé vágytam, próbára akartam tenni magam, hogy megtudjam, mire vagyok képes igazán férfiként. Ott… — hangja elcsendesedett, mintha a folytatás már nehezebb lenne.