Erzsébet úgy lépett be az előszobánkba, mint egy elkerülhetetlen számla a társasházi felújításról: hiába nem számítasz rá, egyszer csak megérkezik, ráadásul még késedelmi kamattal is. A háta mögött, rikító, „megrémült fukszia” árnyalatú kabátba burkolózva, ott tipegett Nóra, a sógornőm. Olyan ünnepélyes arckifejezést viselt, mint aki már biztosra veszi a főnyereményt, csak épp a szelvényt felejtette el megvenni.
— Anna, fogadj vendégeket! — harsogta Erzsébet, miközben a csizmáját olyan kecsességgel rúgta le, ami inkább egy markológépre, mintsem egy érett hölgyre emlékeztetett. — Világraszóló hírünk van. A mi Nóránk férjhez megy!
Márkra pillantottam, aki a konyhaajtóban állt egy konyharuhával a vállán, és csak a szemöldökét emelte meg kérdőn. Hét éve élünk házasságban, ezalatt kialakult bennünk valamiféle családi dráma elleni védőoltás, mégis éreztem: ez a látogatás komolyabb ügyet takar, mint egy kölcsönkért fúrógép.
— Gratulálok — mondtam, miközben a kabátokat akasztóra tettem. — Ki az a bátor lélek?
— Jaj, Anna, te mindig élcelődsz — legyintett Nóra, és úgy vonult be a nappaliba, mintha ő fizetné a rezsit. — Vállalkozó. Nagy jövő áll előtte. Most épp futárként dolgozik, de a fejében már kész a startup.
Leültünk teázni. Erzsébet félretolta a süteményes tálat, majd összekulcsolt kézzel az asztalra könyökölt. Pont úgy nézett ki, mint aki ultimátumot készül átadni.
— Szóval — kezdte ünnepélyesen. — Az esküvőnek fényűzőnek kell lennie. Olyannak, hogy az egész rokonság Győrben irigységében majd’ szétpukkanjon. Te ebben szakember vagy, Anna. Rendezvényeket szervezel, animálsz, minden ilyesmi. Itt a nagy alkalom.
— Ezt hogy érted? — kérdeztem, miközben bennem már felébredt a szakmai kíváncsiság, olyan hideg érdeklődéssel, mint egy boncmesternél.
— Úgy, hogy te bonyolítod le az egészet. Komplett csomag: étterem, ceremóniamester, fotós, műsor. Galambok, tűzijáték, cigányzenekar, ha kell. Mostanában talán pitonok a divatosak? Rád bízzuk, teljes bizalommal.
— Küldök egy árajánlatot e-mailben — feleltem higgadtan. — Februárban pont van szabad időpontom. Rokoni kedvezménnyel tíz százalék engedményt is adok.
A csend, ami ezután beállt, sűrű volt és fojtogató, nem az a csengő némaság, hanem az a tompa, amikor valaki rádöbben, hogy az ejtőernyő fenn maradt a repülőn.
— Miféle kedvezmény? — meredt rám Erzsébet, a szeme kerek lett, mint két keményre főtt tojás. — Hát család vagyunk! Kötelességed ajándékba megszervezni a férjed húgának az esküvőjét. Ez neked reklám! Majd minden vendégnek elmondjuk, hogy te álltál mögötte.
Létezik egy különös jelenség, amit én csak „a pimaszság törvényének” hívok. Egyszer például egy közepesen tehetős oligarcha céges rendezvényén dolgoztam. Azt találta ki, hogy látványos tűzshow-t akar — csakhogy zárt térben, egy olyan helyszínen, ahol még a gyertyagyújtás is kockázatos vállalkozásnak számított.