Beáta ajkáról eltűnt az előbbi magabiztosság. Mintha egy pillanat alatt kifutott volna belőle minden erő. Félrenézett, és ideges mozdulatokkal gyűrögetni kezdte a színes ruhája szegélyét.
– Hát… – hebegte, de a mondat a torkán akadt. – Igen, az albérlet… de nem csak az volt a gond. Anyagi nehézségek is adódtak.
– Miféle nehézségek? – lépett közelebb Balázs, és hangja keményebbé vált, mint eddig bármikor.
Beáta mély levegőt vett, mintha ezzel próbálná összeszedni a bátorságát.
– Tartozásaim vannak – bukott ki belőle végül. – Kölcsönkértem pénzt ismerősöktől. Azt hittem, gyorsan vissza tudom adni. Csakhogy megszűnt a munkám, és minden kicsúszott a kezemből. Végül mennem kellett a lakásból.
Nóra gyomra összeszorult. Hideg hullám futott végig rajta. Balázsra nézett, aki láthatóan ugyanúgy megdöbbent, mint ő.
– És úgy gondolta, egyszerűen ideköltözik, anélkül hogy szólna? – kérdezte Nóra, igyekezve higgadt maradni, bár a hangjában ott vibrált a sértettség. – Egy szó nélkül? Mintha ez magától értetődő lenne?
– Azt hittem, megértitek – motyogta Beáta lehajtott fejjel. – Hiszen rokonok vagyunk. Gábor mindig azt mondta, a család segít egymásnak.
– Igen, apám hitt ebben – bólintott Balázs, de arcvonásai megkeményedtek. – Csakhogy azt is vallotta, hogy a család nemcsak kér, hanem ad is. Miért nem mondta el rögtön az igazat?
Beáta nem válaszolt, csak a padlót bámulta. Nóra mellkasában kavargott a düh és a sajnálat. Nem akart kegyetlen lenni, de azt sem engedhette, hogy valaki felforgassa az életüket.
– Beáta néni – szólalt meg végül határozottan –, megértem, hogy bajban van. De nem költözhet csak úgy ide, mintha ez az ön otthona lenne. Nekünk gyerekeink vannak, saját életünk. Ez nem panzió.
– Nóra… – Balázs a vállára tette a kezét.
– Nem, Balázs – fordult felé, és tekintete elszántan villant. – Elegem van abból, hogy hallgatok. Nem érzem magam bűnösnek azért, mert meg akarom védeni a családunkat. Ha te nem tudsz nemet mondani, majd én megteszem.
A szoba csendbe burkolózott. Beáta arca elsápadt. Balázs a feleségét nézte, és a tekintetében aggodalom mellett valami új is megjelent – tisztelet.
– Rendben – mondta végül lassan. – Beáta néni, segíteni fogunk. De itt nem maradhat. Találnunk kell más megoldást.
Beáta tiltakozni akart, de a szavak elhaltak a száján. Vállai megereszkedtek.
– Nem akartam terhet jelenteni – suttogta. – Egyszerűen nem volt hová mennem.
Nóra lelkiismeret-furdalást érzett, mégis kitartott.
– Segítünk, de a mi feltételeink szerint – tette hozzá enyhébb hangon. – Holnap leülünk, átgondoljuk, mit lehet tenni. Most mindenkinek jót tenne a pihenés.
Beáta némán bólintott. Amikor később elvonult aludni a nappali kanapéjára, a gyerekek pedig már rég az igazak álmát aludták, Nóra és Balázs újra a konyhában találták magukat.
A kihűlt tea fölött Nóra a bögrét szorongatta, Balázs pedig az ablakon túl pislákoló fényeket nézte.
– Szerinted tényleg tudunk rajta segíteni? – kérdezte halkan.
– Nem tudom – felelte őszintén Nóra. – De abban biztos vagyok, hogy nem maradhat velünk. Ez a mi otthonunk. És nem engedem, hogy bárki, még egy rokon is, kiszorítson belőle.
– Igazad van – fordult felé Balázs, és most már határozottság csillogott a szemében. – Sajnálom, hogy nem álltam melléd azonnal. Nem akartam megbántani őt.
– És engem? – kérdezte Nóra csendesen. – Láttad, mit művel? Lilla sírt a könyvei miatt. Márk fél megszólalni a saját házában.
Balázs lehajtotta a fejét.
– Azt hittem, átmeneti lesz. Hogy majd magától rendeződik.
– Semmi nem rendeződik magától – sóhajtott Nóra keserűen. – Ha nem húzunk határt, örökre itt marad.
Balázs bólintott. Nóra egy pillanatra elhitte, hogy végre megértette.
A reggel azonban újabb próbát hozott.
Amikor Nóra lement a konyhába, Beátát a tűzhelynél találta. A serpenyőben tojás sercegett, a levegőben égett olaj szaga terjengett.
– Jó reggelt, Nórácska! – mosolygott Beáta, mintha az előző esti vita meg sem történt volna. – Gondoltam, megleplek benneteket. A gyerekek szeretik a kolbászos rántottát.
– Köszönöm – préselte ki Nóra. – De a reggelit általában én készítem.
– Ugyan már! – legyintett Beáta. – Egy kis pihenés rád fér.
Ekkor Márk rontott be, könnyes szemmel.
– Anya, eltörte az autómat! – kiáltotta, és Beátára mutatott.
Nóra leguggolt hozzá.
– Melyiket, kicsim?
– A piros versenyautót! – szipogta. – Betette egy dobozba, én meg le akartam venni, és leesett!
Nóra Beátára nézett. Az asszony arca elvörösödött.
– Véletlen volt – hadarta. – Csak rendet akartam tenni. Amúgy is régi játék volt.
– Nem volt régi! – kiáltotta Márk, majd kiszaladt.
Nóra lassan felegyenesedett. Türelme végképp elfogyott.
– Beáta néni – mondta hűvösen –, megkértem, hogy ne nyúljon a gyerekek dolgaihoz. Miért nem tartja tiszteletben?
Beáta válaszolni akart, de Lilla jelent meg az ajtóban.
– Anya… tegnap hallottam, ahogy telefonált – mondta halkan. – Azt mondta valakinek, hogy nagy a lakásunk, és sokáig marad.
Nóra szíve kihagyott egy ütemet. Tekintete Beátára szegeződött, aki elsápadt.
– Igaz ez? – kérdezte remegő hangon. – Tényleg hosszú távra rendezkedett be nálunk?
Beáta az előkötőjét gyűrögette, és nem szólt. A csend mindennél beszédesebb volt.
– Egész idő alatt hazudott nekünk? – csattant fel Nóra.
– Nóra, drágám, félreértettél – hátrált Beáta. – Csak beszélgettem egy barátnőmmel. Talán túloztam.
– Túlzott? – Nóra hangja megemelkedett. – Azt mondta, itt marad, és erről velünk egy szót sem szólt!
A konyha szűknek bizonyult ehhez a feszültséghez. Lilla az ajtófélfába kapaszkodott, Márk az orrát törölgette. Balázs ekkor lépett be az előszobából, kabátban, értetlen arccal.
– Mi történik itt?
– Lilla hallotta, mit mondott tegnap telefonon – felelte Nóra. – Beáta néni hosszú időre tervez nálunk. A beleegyezésünk nélkül.
Balázs tekintete megkeményedett, amikor Beátára nézett.
– Ez igaz? – kérdezte lassan.
Beáta idegesen összecsapta a kezét, a karkötői halkan összekoccantak.
– Balázskám, ne csináljatok ekkora ügyet ebből – próbálta menteni a helyzetet, de hangjából eltűnt a korábbi magabiztosság. – Én csak… próbáltam megnyugtatni egy ismerősömet. Nem gondoltam komolyan…
A mondata azonban elhalt, mert mindannyian érezték: a kimondatlan szavak súlya sokkal nehezebb volt bármilyen magyarázatnál.