Amikor a férje egy vastag iratköteget csapott az asztalra, Nóra összerezzent, majd lassan felemelte a tekintetét. Márk állt előtte: arcán elégedetlenség, testén hibátlanul szabott, sötétkék zakó, amelynek minden gombja katonás rendben zárult. Erőteljes borotválkozás utáni arcszesz illata lengte körül, fenyőre emlékeztető, éles jegyekkel, amelyhez a frissen kifényesített cipő krémes szaga is társult.
– Készülj el. A zárt nyakú fehér blúzodat vedd fel, meg azt a hosszabb fekete szoknyát. A hajadat fogd össze, a sminket mosd le – mondta, és egy vékony, olcsó spirálfüzetet is az asztalra dobott. – Negyven perc múlva indulunk.
Nóra zavartan pislogott, miközben félretolta a tabletjét. Az egyetemen tanított nyelveket, és mára szabadságot vett ki, hogy végre kialudhassa magát, és haladhasson a disszertációjával.
– Márk, biztos, hogy nekem mondod? Miféle szoknya? Ez az egyetlen szabadnapom. Nem megyek sehová.
A férfi két tenyerét az asztalra támasztotta, és fölé hajolt. A szemében az a türelmetlen villanás jelent meg, amely mindig előjött, ha valaki keresztülhúzta a számításait.
– Az asszisztensem lebetegedett. Két órán belül tárgyalok a madridi partnerekkel a műszaki szállítmányokról. Komoly szerződésről van szó. Nem jelenhetek meg egyedül. Kell valaki mellém. Hogy súlya legyen a dolognak. Ülsz majd mellettem, bólogatsz, és úgy teszel, mintha jegyzetelnéd minden szavamat.
– Tehát statisztának akarsz magad mellé? Néma díszletnek? – kérdezte Nóra, és undor futott át rajta. – Tele van a céged alkalmazottakkal. Vigyél valakit az értékesítési csapatból!
– Ők túl sokat kérdeznek – vágta rá Márk, közben az órájára pillantva. – Te viszont tudsz hallgatni. Ráadásul spanyolok lesznek. Ha szükséges, besegítesz.
– Értem – mosolyodott el keserűen. – Vagyis mégiscsak számít a tudásom? Amikor a könyvemhez kértem támogatást, azt mondtad, csak haszontalan hobbi, ami nem hoz pénzt.
– Nóra, ne kezdd el! – csapott az asztalra úgy, hogy a kanál megcsörrent a bögrében. – Az én vállalkozásom tart el minket. Tőled csak annyit kérek, hogy ülj csendben mellettem. Egy szó nélkül. Világos? Semmi rögtönzés.
Nóra hosszasan nézte a férjét, és alig ismert rá arra az emberre, akivel nyolc éve összeházasodott. Akkoriban Márknak csupán egy öreg laptopja és egy bérelt lakása volt. Ő éjszakákon át fordított számára dokumentumokat, segített megfogalmazni az ajánlatokat, beszállítókat kutatott fel. Egy csapat voltak. Mostanra azonban valami megváltozott, és Márk egyre inkább úgy bánt vele, mintha nem társ, hanem csupán eszköz lenne a saját céljaihoz.