Ildikó ráadásul az unokákat is magával hozza. Péntek estére ideérnek. Tarthattok egy kellemes, családias összejövetelt, igazi női programot! Anyu külön kérte, hogy süsd meg azt a híres kacsádat. Ja, és főzhetnél kocsonyát is, tudod, a tiéd mindig olyan szép áttetsző.
Nóra némán fürkészte Gábor arcát. Egyetlen árnyalatnyi bizonytalanság sem látszott rajta. Őszintén meg volt győződve róla, hogy nagyszerű meglepetést szerzett. Lelkiismeret-furdalás nélkül rázta a nyakába a rokonságot, csak hogy ő nyugodtan elutazhasson.
— Tehát kacsa… — ismételte halkan.
— Pontosan! Meg pár salátát is dobj össze. De a majonézt a szomszéd boltban vedd, ott akciós. Na, akkor ezt megbeszéltük!
A hét hátralévő részében Nóra mintafeleségként viselkedett. Bólintott, miközben Gábor sorolta a bevásárlólistát. Elhozta a tisztítóból a túraruháját, gondosan kikészítette az előszobába. Csütörtökön, egy nappal az ünnep előtt azonban csendben összepakolta a saját holmiját is.
Péntek reggel Gábor sietve indult el dolgozni. Azt mondta, az irodából egyenesen a tópartra megy majd. A rokonok hat óra körülre ígérték magukat.
Dél körül Nóra taxit hívott. A hűtőben csupán egy doboz margarin és egy fél fej hagyma árválkodott. Az asztalon ott hagyta a kinyomtatott közüzemi számla befizetési bizonylatát.
…A repülőtéri pultnál a fiatal ügyintéző kedvesen rámosolygott, miközben átnyújtotta a beszállókártyát.
A telefonja ismét rezegni kezdett. Üzenet érkezett Gábortól: „Teljesen elment az eszed? Anyu csak áll és nem érti, mi folyik itt. A gyerekek éhesek. Rendeltünk pizzát, de annak az árát visszaadod! Végül is ez a te születésnapod!”
Nóra elmosolyodott, majd egyszerű mozdulattal letiltotta a számot.
Néhány óra múlva egy másik város repülőterén lép ki a gépből. Kivesz egy apró szobát egy öbölre néző szállodában. Forró homoktövisteát kortyolgat majd, sétál a vízparti sétányon, és mélyen beszívja a hűvös, sós levegőt.
Egy hét elteltével hazatér. Nyugodtan összegyűjti a maradék dolgait, és beadja a válókeresetet. A lakást házasként vásárolták, a hitelt közösen fizették, így a vagyonmegosztás hosszadalmas és kellemetlen lesz. Gábor dühöngeni fog, Erzsébet nyugtatókat szed, és telefonon panaszkodik majd mindenkinek a hálátlan menyére.
De az még a jövő. Most csak halad előre a beszállófolyosón, hallgatja a hajtóművek moraját, és érzi, ahogy minden lépéssel egyre könnyebb és csendesebb lesz benne a világ.