Amikor Dóra felcsatolta a nyakláncot, és a fülébe illesztette a hozzá tartozó fülbevalót, hirtelen úgy érezte magát, mintha valami előkelő bál díszvendége lenne. A tükörből egy ragyogó, magabiztos nő nézett vissza rá. A finom vonalú nyakán a kövek szinte életre keltek – talán még jobban is álltak neki, mint Emesének.
Egy pillanatra irigység futott át rajta. Elhatározta, hogy majd kifaggatja az anyósát, hol bukkant erre a csodára. Ki tudja, talán abban az ékszerüzletben ő is találna magának valami hasonlóan különleges darabot.
Az osztálytalálkozó már javában zajlott. A teremben nevetés, pohárcsengés és élénk beszélgetések zaja keveredett. Dóra egy asztalnál ült régi barátnőjével, Rékával. Éppen valami jelentéktelen emléken kuncogtak, amikor Réka tekintete megakadt a nyakláncon. Közelebb hajolt, és ujjai óvatosan végigsimították a köveket.
– Ez nem mai darab – jegyezte meg elismerően. – Ilyet már nemigen készítenek. Dóra, ez bizony súlyos összeget érhet. A helyedben meggondolnám, hogy egy zsúfolt étteremben viselem-e.
Dóra zavartan elmosolyodott.
– Elárulok egy titkot – súgta. – Nem igazi. Csak egy jól sikerült utánzat. Első ránézésre megtévesztő, ugye?
Réka hitetlenkedve rázta meg a fejét.
– Szó sem lehet róla. Ez arany, és a foglalatban valódi kövek ülnek. Nézd csak a csiszolást! Komolyan azt hitted, hogy bizsut hordasz?
– Nem az enyém – vallotta be Dóra. – Emesétől kaptam kölcsön. Azt mondta, értéktelen másolat.
– Vedd le egy pillanatra – kérte Réka határozottan. – Látod itt ezt a jelzést? Fémjel. Ilyet nem ütnek rá bóvlira.
Aztán kíváncsian hozzátette:
– Különös, hogy az anyósod mást állított. A legtöbben inkább felnagyítják az értékét, hogy jobban vigyázzanak rá. Nála ez fordítva működik?
Dóra csak fél füllel hallgatta a további történetet, amelybe Réka azonnal belekezdett a saját anyósáról. Gondolatai egészen máshol jártak. Miért mondta Emese, hogy hamis? Mi oka lett volna eltitkolni az igazságot?
Talán titokban méregdrága ékszert vásárolt, és nem akarta, hogy a férje tudomást szerezzen róla? De egy tanári fizetésből hogyan telne ilyesmire? Vagy… valaki ajándékozta neki?
A gondolat, hogy Emesének esetleg van valakije, kellemetlenül fészkelte be magát Dóra fejébe. Ki adna egy férjes asszonynak ilyen értékes ajándékot?
Az este hátralévő részében képtelen volt másra figyelni. A zene, a beszélgetések, a régi emlékek mind háttérbe szorultak a nyaklánc körüli rejtély mögött. Végül úgy döntött, nem vár másnap reggelig. Jobb minél előbb visszavinni a szettet, és közben talán választ is kap néhány kérdésére.
Nem sokkal később taxiba ült, és a jól ismert cím felé indult. A kocsi lassan gördült be az utcába, ahol Emese lakott, Dóra pedig már előre érezte, hogy ez az este még tartogat számára meglepetéseket.