Réka nemcsak hogy nem utalta a pénzt, de Lilla hívásaira sem reagált. Az asszony újra és újra tárcsázta a számát, ám a vonal túlsó végén rendre kicsengett, majd megszakadt a kapcsolat. Mintha falnak beszélt volna.
Végül, belefáradva a bizonytalanságba, Lilla elhatározta, hogy felhívja a bátyját.
— Márk, szia. Tudnál pár percet beszélni?
— Persze, mi történt? Baj van? — kérdezett vissza azonnal.
Lilla habozott egy pillanatig, majd belevágott.
— Kicsit kellemetlen a helyzet… Nyolc hónapja kölcsönadtam Rékának egy nagyobb összeget.
Elmondta, hogy először három hónapot kért, aztán még kettőt ráhúzott, most pedig már a telefont sem veszi fel. Kétszer elment hozzájuk, de hiába csengetett, Réka még az ajtót sem nyitotta ki.
— Biztos megint valami drága holmira kellett neki a pénz — mordult fel Márk. — Mennyivel tartozik? Átutalom most rögtön.
— Négyszázezer forintról van szó — felelte Lilla halkan.
— Tessék?! Ennyi? Ez komoly?
— Azt mondta, az édesanyja súlyos beteg, és a kezelésre kell.
— Ugyan már! — csattant fel Márk. — Zsuzsanna két hete nálunk vendégeskedett. Teljesen jól van, semmi baja.
Egy pillanatig csend lett a vonalban, majd a férfi hangja megkeményedett.
— Most már értem. De miért nem szóltál korábban? Annyiszor találkoztunk, a születésnapomon is ott voltál, és egy szót sem ejtettél róla!
— Megígértem Rékának — vallotta be Lilla szégyenkezve. — Azt kérte, ne keverjelek bele, mert összevesztél az anyjával, és nem beszéltek. Annyira kínos ez most… Amikor mentem hozzájuk, direkt olyan időpontot választottam, hogy te ne legyél otthon. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.
— Ne hibáztasd magad — sóhajtott Márk. — Beszélek vele. A pénzt pedig azonnal elutalom neked. Van félretett tartalékom. Sajnálom, hogy így alakult.
Még aznap át is küldte az összeget a húgának.
Az este azonban korántsem telt békésen Réka számára. Márk feldúltan állított haza, és a kezében egy elegáns, világos műszőrme bundát lobogtatott.
— Teljesen elment az eszed? — kérdezte indulatosan. — Ez lenne az a „betegség miatti” kiadás?
— Ez nem holmi rongy! — zokogta Réka. — Régóta vágytam rá. Nem érted, mennyire fontos volt nekem! Megkértem Lillát, hogy ne mondjon semmit… Visszaadtam volna neki a pénzt.
— Miből? — vágott vissza a férfi élesen. — Nem dolgozol. Honnan szerezted volna meg? Holnap visszaviszed, vagy beadod a zálogházba. A pénzt én viszem el Lillának.
Réka hosszasan tiltakozott, de végül beadta a derekát. A bundáért jóval kevesebbet kapott, mint amennyit fizetett érte.
Sértettségében Lillát okolta mindenért, árulónak nevezte magában, és megszakította vele a kapcsolatot.
Lilla viszont, bár keserű tapasztalattal gazdagodott, végül meg tudta venni a kiszemelt lakást.