— Lilla, miért nem hagysz már békén ezzel? — csattant fel ingerülten Réka. — Elmondtam, hogy jelenleg egy fillérem sincs, és azt sem tudom, mikor lesz. Elég bonyolult helyzetben vagyok most!
Amint képes leszek visszaadni, amivel tartozom, jelentkezni fogok magamtól. Bízom benned, Lilla, hogy diszkréten kezeled ezt az ügyet.
Ne szólj Márknak erről a kis kölcsönről. Nem szeretném, ha a bátyád emiatt haragudna rám.
Nem sokkal korábban Lilla és Márk elveszítették az édesapjukat. A gyász után egy háromszobás lakás maradt rájuk örökségként, amelyet közös megegyezéssel értékesítettek. Az eladásból befolyt összeget fele-fele arányban osztották el egymás között.
Márk a saját részét azonnal a vállalkozásába forgatta vissza, mert régi álma volt, hogy önálló üzletet építsen. Lilla ezzel szemben inkább biztonságra törekedett: banki lekötésbe helyezte a pénzt. Lakása már volt, így nem sürgette semmilyen nagyobb kiadás; tartaléknak szánta az összeget nehezebb időkre.
A huszonhárom éves Lilla egyedül élt, és esze ágában sem volt kapkodva férjhez menni. Úgy érezte, előtte az élet, nem késik le semmiről.
Amikor a már férjes barátnői tréfásan célba vették a témát, ő mindig komolyan felelt:
— Még nem találkoztam azzal az emberrel, aki mellett valóban el tudnám képzelni az életem. Csak azért nem mondok igent valakinek, hogy ne maradjak egyedül. Mindent a maga idejében.
Márk ezzel szemben régóta házas volt. Felesége, Réka, nem dolgozott; az otthon és a gyerekek körül tevékenykedett, igyekezett meghitt légkört teremteni.
Márk sosem várta el tőle, hogy pénzt keressen. Meggyőződése volt, hogy a család anyagi biztonságát a férfinak kell megteremtenie.
Réka legfőbb szenvedélye azonban a vásárlás volt. Amint maradt némi szabad pénzük, ő már indult is ruhákat nézegetni, és rendszerint tele szatyrokkal tért haza. Ez gyakran feszültséget szült köztük.
Egy alkalommal, amikor Márk a táskákból előkerülő újabb blúzt szemlélte, dühösen fakadt ki:
— Már megint? Hányszor beszéltük át ezt? Réka, a tíz év alatt felhalmozott ruháid felét még egyszer sem vetted fel!
Sok darab már régen kiment a divatból, a tárolóban porosodik, csak a helyet foglalja. Ajándékozd el valakinek, vagy selejtezd ki, mert már a szerszámaimat sem tudom hová tenni!
— A divat körforgásban működik — felelte Réka nyugodtan. — Ami ma nem menő, pár év múlva újra az lesz.
Ugyan, sajnálsz tőlem néhány ezer forintot? Nem luxusüzletekben költekezem, hanem teljesen hétköznapi boltokban. Nekem a bevásárlóközpont jelenti a kikapcsolódást, érted?
Réka titkos álma egy valódi szőrméből készült bunda volt, lehetőleg cobolyprém. Szinte minden ünnep előtt szóba hozta ajándékként, de Márk rendre elutasította.
— Nincs jobb dolgom, mint egy vagyonért ilyen felesleges holmira költeni? Minek neked bunda? Nálunk nincsenek dermesztő telek, egy jó kabát is bőven elég! — zárta le a vitát, mit sem sejtve, hogy a pénz körüli ellentétek hamarosan még komolyabb feszültséget szítanak közöttük.