Aztán egymást követték a feladatok, és mindegyik sikeresebbnek bizonyult az előzőnél. András figyelme akkor irányult rá igazán, amikor két hónap alatt sikerült talpra állítania egy csaknem elveszett szerződést egy nagy építőipari vállalattal. A megállapodást már mindenki leírta, ő azonban újratárgyalta a feltételeket, átszámolta a költségkeretet, és végül nyereségessé tette az együttműködést. Nem sokkal később András felajánlotta neki, hogy vegye át az új üzletfejlesztési irány vezetését.
A taxi megérkezett: egy kopott lökhárítójú fehér Toyota gördült a járdaszegély mellé.
– A Kossuth utcába, legyen szíves – mondta Anna, miközben beült hátra.
A sofőr szó nélkül bólintott, és elindultak.
Az ablakon túl a belváros ismerős épületei suhantak el, majd fokozatosan ritkult a forgalom, és a külvárosi házsorok vették át a helyüket. Anna némán figyelte a kirakatokat, a sietve lépkedő embereket, a hóval borított udvarokat. Meglepte a saját nyugalma. Korábban, ha összezördült Eszterrel, napokig rágódott rajta, újra és újra lejátszotta a fejében a párbeszédeket, és kitalálta, mit kellett volna másként mondania. Most azonban nem marcangolta semmi. Inkább valamiféle könnyedséget érzett.
A lakás hűvös levegővel és enyhe dohszaggal fogadta. Résnyire kitárta az ablakot, bekapcsolta a fűtőtestet, majd elővette a táskájából a laptopját. Hétfőre fel kellett készülnie: át akarta látni az osztály felépítését, végignézni a futó projekteket, és kidolgozni az első intézkedéseket.
Késő estig dolgozott, míg végül elnehezült a tekintete. A keskeny kanapén aludt el, egy régi plédbe burkolózva, amely még az egyetemi kollégiumi éveiből maradt meg.
Hétfőn reggel hétkor kelt. Sötétkék, visszafogott szabású kosztümöt választott, haját rendezett kontyba tűzte, sminkje alig volt észrevehető. A tükörből határozott, magabiztos nő nézett vissza rá – olyan valaki, aki tisztában van a saját értékével.
Pontban kilenckor lépett be az irodaházba. András már a tárgyalóban várta, mellette a HR-igazgató és a pénzügyi vezető foglalt helyet.
– Anna – állt fel András, és kezet nyújtott. – Örülök, hogy elfogadta az új pozíciót. Először röviden áttekintjük a legfontosabb teendőket, tíz órakor pedig bemutatjuk a csapatnak.
Tehát még ma. Eszter hamarosan értesül mindenről.
Anna bólintott, igyekezett palástolni a benne vibráló feszültséget. András kinyitotta az előtte fekvő mappát, és részletesen ismertetni kezdte az üzletfejlesztési osztály helyzetét. Három nagy volumenű projekt vár jóváhagyásra, két új irány stratégiai döntéseket igényel, emellett a teljes csapat átszervezésre szorul.
– A legégetőbb gond a fluktuáció – magyarázta, miközben a jelentéseket lapozta. – Az elmúlt tizenkét hónapban heten távoztak. Valami nincs rendben a légkörrel, ezt ki kell derítenünk.
Anna jegyzetelt, közben figyelmesen hallgatta. Sejtette, mi állhat a háttérben. Fél év alatt bőven volt alkalma megfigyelni a működést. Az előző fejlesztési igazgató, Gábor, a régi iskola híve volt: keménykezű, ellentmondást nem tűrő vezető. Az emberek nem annyira a fizetés miatt mentek el, inkább azért, mert úgy érezték, nincs mozgásterük, nem kapnak levegőt mellette.
Tíz órakor lementek a második emeleti nagy konferenciaterembe. Körülbelül harminc munkatárs gyűlt össze a hosszú asztal körül, halk beszélgetés moraja töltötte be a helyiséget. Anna több arcot felismert azok közül, akikkel korábban együtt dolgozott.
Eszter még nem volt sehol.
András megköszörülte a torkát, mire a beszélgetések elhalkultak.
– Köszönöm, hogy mindenki eljött. Fontos bejelentésem van. A mai naptól az üzletfejlesztési osztályt Anna vezeti. Többen dolgoztak már vele közös projekteken, és az elmúlt hónapok eredményei magukért beszélnek.
Ebben a pillanatban kivágódott a terem ajtaja. Eszter lépett be, kezében kávéspohárral, tekintetét a telefonjára szegezve. Útközben gépelt, és anélkül, hogy körbenézett volna, elindult a hátsó szabad szék felé.
– Ezért biztos vagyok benne, hogy az ő irányításával új szintre emeljük a működést – fejezte be András nyugodt, határozott hangon.