…és felkutatott engem, amikor már minden megváltozott.
Eljött hozzám. Balázs akkor éppen kiküldetésen volt, napokig távol, és a viharos idő miatt egy másik városban rekedt – számomra sorsszerű szerencsével. Egyedül voltam otthon, amikor Norbert belépett az ajtón.
Emese mély levegőt vett, majd halkan folytatta:
— Az igazság az, hogy Gergő az ő fia. Ha nincs az a szerencsétlen fordulat, ma mellette élnék… Az ég adott egyetlen ajándékot: gyermeket attól a férfitól, akit igazán szerettem.
Elmosolyodott, de a mosolyában keserűség bujkált.
— Norbert vörös hajú volt… Gergő is tőle örökölte ezt. De mondd, mit tehettem volna Balázs mellett? Imádta a kisfiút. Mi történt volna, ha kiderül, hogy nem a sajátját neveli?
— Emese, akkor miért beszéltél rosszat a menyedről? — kérdezte Kinga döbbenten. — Én meg…
— A fiamat védtem! — csattant fel Emese. — És különben sem kedveltem soha azt a lányt.
Gergő nem hallgatta tovább. A szavai mintha kalapáccsal sújtották volna. A felismerés letaglózta.
Az anyja nemcsak azt az embert árulta el, akit ő az apjának hitt, hanem őt magát is. Ráadásul közben módszeresen mérgezte a házasságát Lillával.
Rojkov – mit sem titkolva jelenlétét – végigdübörgött az előszobán, majd kivágta az ajtót, és szinte menekülve rohant ki a lakásból.
— Ki volt ez? — kérdezte idegesen Emese, amikor Kinga kinézett a folyosóra.
— Úgy láttam… Gergő.
Emese remegő kézzel tárcsázta a fia számát. A csengőhang azonban a szomszéd szobából szólalt meg. Kinga behozta a kanapén felejtett telefont.
— Visszajött érte… Akkor mindent hallott — suttogta Emese, és az arcát a tenyerébe temette.
Gergő számára ennyi is elég volt. Most már értette, mekkorát tévedett. Mennyi fájdalmat és keserűséget zúdított arra az egyetlen nőre, aki őszintén szerette — gyermekei édesanyjára. Milyen kegyetlen volt a kisfiával, aki kitárt karokkal közeledett hozzá, ő pedig eltaszította magától.
A férfi zokogott. Nem keresett mentséget. Nem érdemel feloldozást — ezt pontosan tudta. Lilla némán tűrte a megaláztatásokat, az ő durvaságát és Emese képmutató megjegyzéseit.
Most már csak egyetlen út maradt számára: jóvátenni mindazt, amit a legközelebbi szeretteivel szemben elkövetett. Elsősorban annál az asszonynál, aki soha nem árulta el, és aki még most is az otthonában várta.