…Levente, a volt osztálytársam, tudod, a Pirogov. Ő hívta fel a figyelmünket erre a lehetőségre – tette hozzá Réka sietve. – Azt mondta, szívesen „elhelyezne” téged a cégénél, papíron minden megoldható. Nagyon rendes tőle, igazán hálásak vagyunk neki. Benedek, kérlek, tedd meg Lilláért. Hiszen ő az egyetlen unokahúgod.
– Anya, már számtalanszor elmondtam – felelte Benedek higgadt, de érezhetően feszült hangon –, hogy semmilyen kétes ügyletbe nem megyek bele. Rám nem vonatkozik semmiféle kedvezményes konstrukció.
– Tudom én, de Levente azt állította, hogy ott lehet egy kiskapu…
– Nem érdekel, mit állított – vágott közbe Benedek. – Ez akkor is sumákság. Nem fogom a jó híremet és a szakmai múltamat kockára tenni csak azért, hogy valaki ügyeskedéssel lakáshoz jusson. A saját otthonomért éveken át dolgoztam, soha senkitől nem kértem segítséget, és nem bújtam joghézagok mögé, hogy előnyhöz jussak. Lilla befejezi az egyetemet, elhelyezkedik, ti pedig addigra még többet félre tudtok tenni. Én is segítek majd, amikor eljön az ideje. Lakása így is lesz. Miért kellene most azonnal rohanni?
– Nagybácsi, már nem vagyok gyerek – szólalt meg Lilla bizonytalanul, de elszántan. – Szeretnék önálló életet. Elmennék dolgozni tanulás mellett is, hogy beszálljak a törlesztésbe…
Réka szigorú pillantást vetett rá, ám a lány nem hallgatott el.
– Talán azt hiszed, hogy mindent neked kellene fizetned, de ez nem így van. Anya és nagyi vállalnák a részét, legalább a felét. Neked csak ki kellene egészítened. A lényeg az alacsony kamat. Szinte alig kellene pluszt visszafizetni.
Benedek keserűen felnevetett.
– Szóval már azt is eldöntöttétek, hogy az én pénzemből mennyi menjen erre? Érdekes, hogy a bevételeimet ilyen természetességgel osztjátok fel, miközben velem erről senki sem egyeztetett. Úgy tűnik, nemcsak a nevemre van szükségetek a hitelhez, hanem a pénztárcámra is. Miért nem mondjátok ki nyíltan: Benedek, vegyél Lillának egy lakást, mert már külön akar élni az anyjától? Felnőtt akar lenni, csak épp más finanszírozásával. Az önállóság ott kezdődik, hogy az ember maga teremti elő, amire szüksége van.
– Miért vagy ennyire hajthatatlan? – tört ki Rékából, szemében könnyek csillogtak. – Nézz rá, sír szegény. Nem vagyonokat kérünk tőled. Ő bízott benned, azt hitte, számíthat rád. Olyan vagy neki, mintha az apja lennél… és most mégis elutasítod.
A könnyek végigcsorogtak az arcán. Lilla is már alig tudta visszatartani a zokogást.
– Nagybácsi, lehet, hogy ilyen alkalom többé nem lesz – mondta remegő hangon. – Láttad, mennyire elszálltak a kamatok mostanában. Minden olyan jól ki lett találva. Anya és Levente már mindent leegyeztettek. Neked szinte semmit sem kellene intézned… csak papíron bekerülnél hozzá öt évre, és aláírnál néhány iratot…
A levegő megfagyott a szobában, és Benedek érezte, hogy a következő szavai végleg eldönthetik, merre fordul a családi vita.