A „na persze” hangulatú megjegyzés után kínos csend telepedett a szobára.
Miután megitták a teát, átvonultak a nappaliba, és helyet foglaltak a hatalmas tévé előtt. A készülék ment ugyan, de senki nem figyelte igazán. Benedek a két nő – az anyja és Réka – arcát fürkészte. A feszült pillantásokból azonnal érezte, hogy a lényeg még hátravan.
– Figyelj csak, Benedek… – törte meg végül a csendet Kinga, és tétován megköszörülte a torkát. – Van itt egy dolog, amiről beszélnünk kellene… – A mondat a levegőben maradt.
– Tudod, tesó – vette át a szót Réka mézes-mázos hangon –, Lilla már nem kisgyerek. Nem szeretne tovább velem lakni.
– Ez teljesen érthető – nevetett fel röviden Benedek. – Tizenkilenc éves, ha jól számolom. Gondolom, udvarló is akad már. Így van, Lilla?
A lány csak lesütötte a szemét, arca halványan kipirult, de nem szólt semmit.
– Ez ebben a korban természetes – folytatta Benedek. – Egy fiatalnak önállósodnia kell. Lehet, hogy te túlzottan óvod még mindig – pillantott Rékára. – Mindent megcsinálsz helyette, mindent ellenőrzöl. Ha külön akar költözni, kérhet kollégiumi férőhelyet.
– Kollégiumot? – csattant fel Kinga. – Tudod te, mik mennek ott? Emlékezz vissza a saját idődre!
– Pontosan emlékszem – válaszolta Benedek határozottan. – És semmi rémtörténet nincs. Rend van, szabályok vannak. Nem ártana, ha végre elszakadna az anyai felügyelettől, és megtanulná maga intézni a dolgait. Ideje lenne.
– Félreértesz minket – szólt közbe békítően Réka. – Lilla már felnőtt nő. Van egy fiú is az életében, Gergőnek hívják. Nagyon rendes, intelligens srác, mi mindketten kedveljük. Komoly kapcsolat is lehet belőle. De a jövőre is gondolnunk kell. A kollégium csak az egyetem idejére megoldás. És utána?
– Utána dolgozni fognak – vont vállat Benedek. – Bérelnek egy lakást, ahogy mindenki más. Később hitelt vesznek fel. Vagy akár csatlakozhatnak valamilyen állami programhoz fiatal diplomásoknak, ahol támogatást és szolgálati lakást is adnak. Lehetőségek vannak.
– Én vidékre biztosan nem megyek – húzta el a száját Lilla. – Inkább Miskolcra költöznék. Csakhogy ott elképesztően drága az ingatlan, még az albérlet is.
– Épp ezért kellene neki egy kis kezdőlökés – sóhajtott fel Kinga. – Nem kerülgetjük tovább a forró kását: mi, mint a legközelebbi családtagjai, úgy gondoljuk, hogy neked, Benedek, segítened kellene Lillának.
Benedek lassan hátradőlt a fotelben. – Segíteni? Pontosan mire gondoltok?
– Most kedvezményes lakáshitelt lehet igényelni – magyarázta Réka. – Anyával félretettünk valamennyit Lilla jövőjére. Azt szeretnénk, ha te vennéd fel a hitelt a nevedre. Nyilván lenne némi papírmunka, meg trükközés, de neked stabil munkahelyed van, saját lakásod is. És hát ott vannak az ismerőseid az informatikai szektorban, például az a régi barátod…
A mondat itt függőben maradt, de Benedek már érezte, hogy most érkeznek el a beszélgetés valódi céljához.