Mária vérig sértődött, közölte, hogy neveletlen vagyok, András pedig még aznap este jelenetet rendezett.
– Anyámat alázod meg! – üvöltötte, miközben hadonászott a nappali közepén. – Ha azonnal nem kérsz bocsánatot, és nem állsz neki a kocsonyának, én… én kemény döntést hozok!
– Hozz csak – vontam vállat. – De vigyázz, nehogy beletörjön a bicskád.
Ekkor követte el a végzetes hibát.
– Tudod mit? – hunyorgott rám. – Anyának igaza van. Lehet, hogy a lakás papíron a te neveden van, de házasok vagyunk. Erkölcsileg ez a családé. Vagy együttműködsz, vagy bebizonyítod, hogy nem a feleségem vagy, csak egy… együtt lakó személy.
Ultimátum. Azt hitte, megijedek. Hogy rohanok a boltba sertésnyelvért és zselatinhoz.
Ehelyett rámosolyogtam. Kedvesen. Szinte meghatottan.
– Rendben, András. Igazad van. Önző voltam. Megszervezek mindent. Természetesen Máriával egyeztetve.
A következő három napban mintafeleség lettem. Bólogattam, helyeseltem, dicsértem az ötleteket.
– A tortáról gondoskodsz? – aggódott Mária.
– A város legkülönlegesebbje lesz – biztosítottam. – Saját kreáció.
– Meghívtam Józsefet is, hozza a harmonikáját!
– Csodás. Egy panellakás akusztikája kifejezetten harmonikára lett tervezve – feleltem ártatlan arccal.
Az évforduló reggelén korán keltem. András még békésen aludt, bizonyára dicsőséges családfői szerepéről álmodva. Csendben elővettem a bőröndöt. Beletettem a laptopomat, az irataimat és a kedvenc fikuszomat is.
A konyhaasztalon hagytam egy borítékot. Benne részletes „forgatókönyv” az eseményhez – és a lakáskulcsaim.
Leosontam a lépcsőházba, taxit hívtam, és elutaztam egy vidéki wellnesshotelbe, ahol három éjszakára lakosztályt foglaltam. Mielőtt kikapcsoltam volna a telefonomat, egyetlen üzenetet küldtem a közös csoportba Andrásnak és Máriának.
Délután kettőkor, amikorra a vendégek érkezését tervezték, én már a jakuzziban ültem pezsgő vízben.
Szinte filmszerűen láttam magam előtt az otthoni jelenetet.
András felébred. Reggelit keres. Nem talál.
Rábukkan a borítékra. Olvasni kezdi:
„Kedves férjem és tisztelt Mária!
Mivel ragaszkodtatok hozzá, hogy minden édesanyáddal egyeztetve történjen, ünnepélyesen átadom neki a szervezés irányítását.
Alapanyagokat nem vásároltam. Mária szerint a házi a legjobb, és arany keze van. Nem akartam útjába állni a kibontakozó tehetségnek.
Az asztal nincs megterítve. Úgy hallottam, a terítés a háziasszony lelke. Nem szerettem volna az én állítólag „érzéketlen” lelkemmel rontani az összhatást.
A vendégek 15 órára érkeznek. József jelezte, hogy kizárólag konyakot fogyaszt.
Utóirat: elmentem megkeresni a női bölcsességemet. Azt mondják, ott található, ahol egy férfinak nem kell elmagyarázni, hogy a feleség nem egy multifunkciós főzőedény beépített bankautomatával.
Szeretettel: Anna.”
Este, amikor újra bekapcsoltam a telefonomat, 48 nem fogadott hívás várt Andrástól és 12 Máriától.
A hangüzenetek igazi mesterművek voltak. Először fenyegetések érkeztek. Aztán… folytatódott a műsor.