– Anyuval mindent leegyeztettünk – vetette oda András, miközben olyan mozdulattal igazította meg a mandzsettagombját, mintha legalábbis viselne ilyet. A gesztus elegánsra sikerült, látszott, hogy gyakorolta, csak éppen a jelzáloggal terhelt, kétszobás lakásunk és a megnyúlt otthoni pólója mellett úgy hatott, mint amikor egy ürge próbál oroszlánként pózolni, mielőtt lelép a szakadék szélére.
Lassan lehajtottam a laptop fedelét, levettem a szemüvegemet, és ránéztem.
– András, hadd emlékeztesselek a házasságunk egyik alaptételére, amit te rendszeresen ellógsz, mintha csak valami unalmas egyetemi előadás lenne. Ha valamit nélkülem „beszélsz meg”, az nem megállapodás. Az puszta képzelgés.
Olyan látványosan forgatta a szemét, hogy attól tartottam, bepillantást nyer a saját koponyájába. Bár az utóbbi időben történtek alapján odabent inkább konghatott az ürességtől.
– Anna, már megint kicsinyes vagy. Anya csak méltó módon szeretné megünnepelni a kerek évfordulóját. Náluk felújítás van, nincs megfelelő hangulat, és amúgy is szűk a hely. Bezzeg nálunk tágas tér, fény, a siker rezgése!
A „siker rezgése” kizárólag abból fakadt, hogy egyszerre két projekten dolgoztam, és nem herdáltam el a pénzt olyan csodaszerekre, mint a víz „bioaktivátorai”, amelyekre András gondolkodás nélkül ráköltötte a fizetése felét, amit valami rendkívül fontosnak titulált, ám valójában senkit sem érdeklő termék értékesítéséből kapott.
– Évforduló? – kérdeztem vissza. – Az a bensőséges összejövetel, ahol Mária néni negyvenfős „szűk kört” tervez, beleértve a Debrecenből érkező harmadunokatestvért is, aki legutóbb majdnem elcsomagolta a teáskanalaimat, mondván, rossz helyen hevertek?
– Az takarékosság! – emelte fel ünnepélyesen az ujját András. – És különben is, anya szerint te, mint háziasszony, biztos örömmel csillogtatod meg a főzőtudományodat. Ez megtiszteltetés, Anna. Befektetés a családi tőkébe!
– A befektetésnél az ember pénzt tesz be, és nyereséget vesz ki. Ha viszont pénzt, energiát és idegeket áldozol, cserébe pedig mosatlan hegyeket és majonézkritikát kapsz, az nem befektetés, hanem jótékonyság az ellenséges megszállók javára.
András megsértődött. A józan érveléstől mindig viszketni kezdett a világa, ahol ő félreismert üzleti zseni, az édesanyja pedig szent mártír. Ott a logika eretnekségnek számított.
– Szívtelen vagy – jelentette ki, majd fennkölten a konyha felé indult, ám a nadrágzsebe fennakadt a kilincsen. A reccsenés után a méltóság is kiszökött belőle. – A francba! Ez a te negatív kisugárzásod!
– Nem, drágám. Ez fizika. Meg olcsó, keleti textilipar.
Másnap Mária néni – természetesen csengetés nélkül, hiszen volt kulcsa „vészhelyzet esetére”, ami hetente többször is bekövetkezett – bevonult a lakásba, mintha díszszemlére érkezne. Lassú, kimért pillantással mérte végig a nappalit, akár egy beruházó, aki bontás előtt áll.
– Anna – szólalt meg köszönés nélkül. – A függönyöket le kell szedni. Lehangolóak. Az én ünnepemhez életteli pompa dukál, nem ez a… lélektelen puritánság.
Nyugodtan belekortyoltam a kávémba, letettem a csészét, és higgadt hangon válaszolni kezdtem.