Az ital és a felgyülemlett sértettség alattomos elegye rövid időn belül megtette a hatását. Gábor arca egyre vörösebb lett, tekintete zaklatottan villódzott, és megállás nélkül Balázst provokálta, újra meg újra a pénzügyi baklövéseit hánytorgatva fel.
Vivien ahelyett, hogy csillapítani próbálta volna a kedélyeket, olajat öntött a tűzre.
— Mind a ketten teljesen eszetlenek vagytok! — csattant fel, heves karmozdulatokkal kísérve a szavait. — Az egyik sajnálja tőlem a pénzt, a másik meg olyan divatkollekciókkal hiteget, amik sosem készülnek el! Elegem van ebből az egész bohózatból!
— Hogy én hazudnék? — ugrott talpra Balázs, feldúltan. — Inkább te magyarázd meg, hova tűnik Gábor pénze! Ruhákra, kezelésekre, ki tudja még mire!
— Gábor, hallgattasd el! — visította Vivien, és dühében felkapta a távirányítót, majd keresztüldobta a nappalin. — Mutasd meg végre, hogy van benned tartás!
— Azt hiszitek, bolondot csináltok belőlem?! — ordította Gábor, és öklével az asztalra csapott. Az ütéstől egy tányér a földre zuhant, Andrea kedvenc vázája pedig — amely az asztal szélén állt — utána billent és szilánkokra tört. — A francba!
Andrea résnyire nyitott ajtó mögül figyelte a jelenetet. Pontosan látta, ahogy minden korty ital tovább szítja az indulatokat. Vivien egy párnát hajított Balázs felé, Balázs feldöntött egy puffot, Gábor pedig, mintha minden önuralmát elvesztette volna, kikapta Vivien kezéből a telefont és teljes erőből a falhoz vágta.
— Megőrültetek mind! — üvöltötte, miközben durván megragadta Vivien csuklóját. — A hátam mögött enyelegsz Balázzsal?
— Engedj el, te eszelős! — tépte ki magát Vivien, és egy poharat hajított felé. A szobát káromkodások, sértések és a törő üveg csattanása töltötte be.
Balázs ekkor belátta, hogy itt már nincs maradása. Felkapta a dzsekijét, és sietve lerohant a lépcsőn. Vivien egy pillanatig sem habozott, utána eredt.
— Takarodjatok vissza! — üvöltötte utánuk Gábor rekedt hangon. — Ezért még fizetni fogtok!
Másnap reggel a ház romokban hevert. Az állólámpa kettétörve feküdt a földön, a függönyök cafatokban lógtak, a székek felborítva. Andrea kilépett a verandára, mélyen beszívta a hűvös, tiszta levegőt, és halvány mosoly suhant át az arcán. Most jött el az idő — gondolta csendesen.
Visszament, és benyitott Gábor szobájába. A férfi az ágy szélén ült, tekintete üresen tapadt a falra.
— Hogy érzed magad? — kérdezte Andrea halkan.
— Mi közöd hozzá? — mordult fel anélkül, hogy ránézett volna. — Vivien és Balázs eltűntek. Biztos valami újabb átverésen törik a fejüket. A hitelek fojtogatnak, az üzlet haldoklik… És most kereshetem őket mindenhol.
— Nem tudom, hol vannak — felelte nyugodtan Andrea. — De én egy időre elmegyek. Itt minden széthullott, és nem akarom tovább összetartani, ami menthetetlen.
— Menj csak! — robbant ki Gábor. — De ne add elő, hogy te vagy az áldozat! Majd még megbánod!
Andrea lehajtotta a fejét, szó nélkül bólintott, majd kiment. Az autó csomagtartójában napok óta gondosan bepakolt bőröndök sorakoztak — minden, ami igazán számított neki. Előző éjjel, miközben Gábor öntudatlanul aludt, használta a laptopját. A régi jelszót nem változtatta meg. A telefonja is ott hevert mellette. Tíz perc sem telt bele, és a számlájukon lévő teljes összeg átkerült Andrea saját bankszámlájára. Már csak egyetlen lépés maradt, amelyet Erzsébet intézett el.
— Anya! — kiáltotta Nóra, amikor Andrea megérkezett a vidéki szállodához, ahol a lánya megszállt. — Végre döntöttél?
— Igen. Ott mindennek vége. Most már szabadok vagyunk — mondta Andrea, és szorosan magához ölelte. Mindkettőjük szemében könnyek csillogtak, de ezek már a megkönnyebbülés könnyei voltak.
— A ház vételára megérkezett? — kérdezte Andrea.
— Teljes összegben. Meghatalmazást adtam Márknak az ingatlanirodából, hogy intézze az eladást. Valószínűleg most egyeztet az exférjeddel — felelte Nóra, az órájára pillantva.
— El tudom képzelni az arcát — jegyezte meg Andrea keserű derűvel.
— Ne is foglalkozz vele, anya. Mindig lenézett téged. Most oldja meg egyedül a saját bajait — mondta határozottan Nóra.
— Adósságok, kölcsönök az üzletek miatt, összeomló vállalkozás… Most pedig csőd. Lakás nélkül maradt — tette hozzá Andrea, és nem próbálta leplezni elégedettségét.
— Merre tovább?
— Minél távolabb az apádtól. Hadd nézzen szembe a következményekkel.
— Büszke vagyok rád — mosolygott Nóra, miközben vállára vette a táskáját. — Kezdjük elölről.
Nevetve indultak el, maguk mögött hagyva a botrányokat és a hazugságokra épült kapcsolatokat. Nem telt el sok idő, és híre jött, hogy Gábor ellen eljárás indult adócsalás miatt. Kénytelen volt eladni a tartalékként félretett lakását, az autóját és a raktárkészletet is. Megtörten és kiábrándultan költözött vissza az édesanyjához — ahhoz az asszonyhoz, aki egykor Andrea és közte a válást sürgette, valamint az üzlet átruházását a fiára.
Most Erzsébet késő bánattal szemlélte a következményeket, és egyre gyakrabban veszekedett Gáborral a pénz miatt.
Andrea és Nóra eközben egy csendes tengerparti házikóban rendezkedtek be. Az ablakból a víz kéklett, a levegő sós illata új kezdetet ígért. A múlt árnyai lassan elhalványultak, és végre valóban maguk mögött hagyták mindazt, ami egykor fogva tartotta őket.