Biztos voltam benne, hogy Benedek nem ivott annyit azon az éjszakán, hogy minden emléke kitörlődjön. Később már nem is azt állította, hogy nem emlékszik, hanem azt kezdte hangoztatni, hogy talán nem is az övé a gyermek. Azzal vádolt, hogy mástól estem teherbe, és rá akarom kenni a dolgot. Kegyetlen szavakat használt. Akkor valami végleg eltört bennem. A szeretet, amit iránta éreztem, gyűlöletbe fordult, és magam sem értettem, hogyan lehettem valaha szerelmes belé.
– És mi történt utána? – kérdezte Emese feszülten, szinte visszafojtott lélegzettel.
– Elvetettem a babát – felelte csendesen Gabriella. – Fél év sem telt el, és megnősült. A felesége apja a Oktatási Hivatalnál töltött be magas pozíciót, később mindketten ott kaptak állást. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy őt választotta. Kényelmesebb jövőt látott maga előtt, mint egy iskolai tanári pályát.
Nehéz volt elviselnem, amikor együtt láttam őket. Nem bírtam tovább ugyanabban a városban maradni, ezért ideköltöztem. Férjhez soha nem mentem. Ma már tudom, hogy az abortusz volt életem legnagyobb tévedése. Meg kellett volna tartanom azt a gyermeket. Most talán nem lennék egyedül. Igaz, rengeteg tanítványom volt az évek során, egész nemzedékek kerültek ki a kezem alól. De ti felnőtök, elmentek, és ritkán néztek vissza. Csak te jössz el hozzám rendszeresen – sóhajtott Gabriella.
– Nagyon szeretem magát. Mindent önnek köszönhetek – mondta Emese, és átölelte a tanárnőt.
Gabriella megsimította a haját.
– Figyelj rám, Emesém. Ha Isten gyermeket ad, erőt is ad a felneveléséhez. Ne kapkodj, gondold át alaposan. Ez kizárólag a te döntésed lehet. Édesanyád egyedül nevelt fel, mégis büszke volt rád. A gyermek örök kötelék. A férfi viszont – még a legjobb is – ma itt van, holnap talán már sehol. Segíteni fogok neked. Nyugdíjba megyek, és vigyázok a kicsire. Mit szeretnél inkább, kislányt vagy kisfiút?
– Kislányt – suttogta Emese könnyes szemmel.
– Akkor bizony kislány érkezik majd hozzánk – mosolyodott el a tanárnő.
Amikor Emese legközelebb ügyeletbe ment, azonnal rossz hírt hallott: Benedek elutazott a fővárosba.
Ahogy a terhessége láthatóvá vált, az osztályvezető behívatta, és hosszasan faggatta. Emese azt mondta, egy volt hallgatótól vár gyermeket, akit a téli vizsgaidőszak után kizártak az egyetemről. A nyári szünet teljes idejét Gabriellánál töltötte. Közvetlenül az új tanév kezdete előtt egészséges kislánynak adott életet.
– Mit tervezel most? – kérdezte Gabriella, miután a kórházból hazavitte Emesét és az újszülöttet.
– Visszamegyek az egyetemre, és kérek egy év halasztást.
– Bölcs döntés. Jövőre folytathatod a tanulmányaidat, addig én vigyázok Rékára. Addigra már nagyobb lesz, menni fog.
Csakhogy Gabriella nem volt már fiatal, és gyakran küzdött magas vérnyomással. Emese nem tudta nyugodt szívvel rábízni a kislányt, még akkor sem, amikor Réka már totyogni kezdett. Egy ilyen apróságra állandóan figyelni kell.
– Hová indulsz vele? Hogy képzeled ezt? – aggodalmaskodott Gabriella, amikor Emese összepakolt, hogy a megyeszékhelyre költözzön a gyermekkel.
– Tudom, hol laknak Benedek szülei. Hozzájuk megyek. Réka az ő unokájuk is. Nincs más lehetőségem.
A pályaudvarról egyenesen hozzájuk indult. Ám amikor megállt a lakásuk ajtaja előtt, elhagyta a bátorsága. Hosszú percekig állt mozdulatlanul, ujját a csengő fölött tartva. Már-már visszafordult volna, amikor egy idős hölgy lépett fel a lépcsőn.
– A Zarubin családhoz jött? Segítek – mondta, és határozottan megnyomta a csengőt.
Az ajtó kinyílt.
– Önhöz jöttek, Kinga – szólt be az asszony, majd magukra hagyta őket.
– Miben segíthetek? – kérdezte Kinga, végigmérve a küszöbön álló fiatal nőt a bőrönddel és a karján ülő kisgyerekkel.
– Emese vagyok… Emese Orosz. A kislány Benedek gyermeke – hadarta egyetlen levegővétellel.
– Fáradjon be – mondta Kinga, de tekintetében bizalmatlanság csillant. – Levente! Gyere ide azonnal!
Nem sokkal később Emese már a konyhában ült, teát tartott a kezében, és elmesélte a történteket, miközben Réka a lábánál játszott a macskával.
– Egy tapodtat sem mennek sehova – jelentette ki határozottan Levente, és feleségére nézett, aki tiltakozni akart. – Nálunk mindig helye van a gyereknek. Engem is idegenek neveltek fel, tudom, mit jelent ez. A kislány a mi vérünk. Természetesen elvégeztetjük a DNS-vizsgálatot, ha ön is beleegyezik. A magunk nyugalma érdekében.
Emese bólintott. Nem volt oka tiltakozni.
Réka és édesanyja Benedek egykori szobáját kapták meg. Másnap Emese visszatért az egyetemre, a kislány pedig a nagyszülőkkel maradt. Az első hét gyorsan eltelt. Pénteken, amikor Emese hazaért az órákról, már az előszobában érezte, hogy valami nincs rendben: a konyha felől emelt hangú vita zaja szűrődött ki.