A gondok valóban nem maradtak el, és mintha minden örömteli pillanat mögött ott ólálkodtak volna.
– Mik ezek a kiadások? – csattant fel egy délután Erika, miközben kétségbeesetten lobogtatta a gyógyszertári blokkot. – Ennyi tápszer? Itthon vagy egész nap, miért nem tudod szoptatni a gyereket?
Réka a síró Leventét ringatta a karjában. A szeme alatt sötét karikák húzódtak, hangja fáradt volt. Legszívesebben leült volna a konyha közepére és elsírta volna magát, de erre sem maradt ereje.
– Nem megy – felelte halkan. – Az orvos javasolta a pótlást.
– Bezzeg a mi időnkben nem volt ilyen! – legyintett Erika élesen. – Nem a testedet kellene félteni, hanem a gyereket etetni.
A szavai súlyosabban estek, mint bármilyen szemrehányás. Mintha kimondatlanul is azt állította volna, hogy Réka alkalmatlan anya. Márk ilyenkor rendszerint hallgatott. Úgy tett, mintha nem venné észre, hogy az anyja érkezésekor végigellenőrzi a lakást, benéz a hűtőbe, és minden egyes vásárlást kritikával illet. Nem szólt közbe. Talán nem akart konfliktust, talán gyáva volt – Réka nem tudta eldönteni.
A három év otthonlét ködbe burkolózott számára. Erika szinte küldetésének tekintette, hogy folyamatos felügyelet alatt tartsa a menyét. Akkor toppant be, amikor kedve tartotta, ellenőrizte a rendet, és soha nem mulasztotta el megjegyezni, ha valami nem felelt meg az elképzeléseinek.
– Új felső? – csóválta a fejét egy alkalommal. – Családi pótlékból erre is futja? Inkább a kis Leventére költenéd.
Réka ilyenkor összeszorított kézzel állt, és igyekezett nem visszaszólni. Pedig a valóság az volt, hogy titokban fordításokat vállalt, amíg a kisfia aludt. Nem sok pénz volt, de a sajátja. Erika azonban úgy gondolta, minden forintnak az unokára kell mennie – másra nem.
Amikor Levente betöltötte a harmadik életévét, Réka végre rászánta magát arra, amit addig csak tervezgetett. Állást vállalt egy nyelviskolában. A fizetés szerény volt, de rendszeres, és az órarend is összeegyeztethetőnek tűnt a családi élettel.
– Megőrültél? – fakadt ki Erika, amint értesült a döntésről. – Ki vigyáz majd a gyerekre? Az óvodában csak a betegségek terjednek!
Réka meglepően nyugodt maradt.
– Már elintéztem az óvodát. Szükségünk van a bevételre.
– Miféle bevételre? – csattant fel az anyós. – A fiam dolgozik! Az ő dolga az eltartás, a tiéd pedig a ház és a gyerek!
Ezúttal azonban Réka nem hátrált meg. Egy héttel később Levente elkezdte az óvodát, ő pedig újra munkába állt. Az első napok biztatóan teltek, a kisfiú hamar beilleszkedett. Aztán megérkeztek a náthák, köhögések, lázas éjszakák. Márk egyre többször maradt bent túlórázni.
– Márk, holnap el tudnád hozni Leventét? Fontos megbeszélésem lesz – kérte egy este Réka.
– Nem megy, sok a dolgom – morogta a férfi anélkül, hogy felnézett volna a telefonjáról.
– Részlegvezető vagy… egyszer igazán eljöhetnél korábban – suttogta kétségbeesetten.
Válasz nem érkezett.
Aznap éjjel, miközben fáradtan feküdt az ágyban, Réka azon töprengett, mikor csúszott ki a kezéből az élete irányítása. A fia már négyéves volt. Mit kapott ő ez idő alatt? A háztartás, a munka és a gyerek minden terhe az ő vállát nyomta. Márk és Erika mintha kimondatlan szövetséget kötöttek volna: elvárásokból nem volt hiány, segítségből annál inkább.
Ekkor váratlanul megszólalt a telefon. Épp indulni készült Leventéért az óvodába.
– Réka beszél? A közjegyzői irodából keresem. Tájékoztatjuk, hogy unokatestvére, Gergő Mihály elhunyt. A végrendelet szerint ön az egyetlen örökös.
Réka a konyhaasztal szélébe kapaszkodott. Alig emlékezett a rokonra; ritkán találkoztak, ünnepekkor küldött csak képeslapot.
– Mit… mit jelent ez pontosan? – kérdezte remegő hangon.
– Egy belvárosi, háromszobás lakást, egy személyautót és egy jelentősebb banki megtakarítást örököl. Szükséges lenne befáradnia az ügyintézéshez.
A vonal bontása után hosszú másodpercekig mozdulni sem tudott. Saját lakás. Nem albérlet. Nem örökös kiszolgáltatottság. Esély arra, hogy végre biztos talaj kerüljön a lába alá. Hogy Leventének nyugodtabb gyerekkora legyen. Hogy ő maga is tanulhasson még, előrébb léphessen.
Ahogy magához tért, már tudta: ez fordulópont lehet az életében. Este mindenképpen beszélnie kell Márkkal.